Nem gondolom, hogy én vagyok a legjobb üvegfestő, vagy drót hajlítgató hobbyművész.
Mégis miért kerültek ide ezek az alkotások? Hogy ti is kedvet kapjatok hozzá, ha idáig nem tettétek még.
Úgy döntöttem, hogy éjszaka is színesben szeretném látni a világot és pont kapóra jöttek ezek az aranyos formájú befőttes üvegek. (Mivel ezek életem első üvegfestékes alkotásai, ezért remélem, hogy finoman bántok majd kritikai érzéketekkel.) Bár a kontúrozást elő kellett készítenem, utána már csak az üveg forgatása miatt kellett várnom, hogy megszáradjon a festék, mert különben egyik szín rácsurgott a másikra. Harmadik mécses tartómnál már profin gyakoroltam a türelmet, mert tudtam az egész addigi munkám kárba veszhet. Így akár személyiség fejlesztő gyakorlatnak is felfogható az üveg kicsinosítása.
S míg én úgy gondoltam, hogy tündérszárnyakat készítek akasztó gyanánt, addig a fiam felvilágosított: "De Anya, a tündéreknek nem is ilyen a szárnyuk. Ezek inkább a lepkékre hasonlítanak." Hát ennyit egy gyermeki fantáziával megáldott anyuról és annak kisfiáról, aki mindig visszarángatja a földre.
De a lényeg, hogy TE saját magad is hangulatos estéket varázsolhatsz a kertedbe, ha keresel egy-két érdekesebb üveget és színessé varázsolod. Szerencsés, ha mécses vagy gyertya is fér bele, mert úgy a környezetét is megszínesíti. Utána pedig eldöntheted, hogy lepke-, vagy tündérszárnyakat csavarsz az akasztó végére.
2 megjegyzés :
Tök jók lettek!!!! És igazad van, itt nem a profizmuson van a lényeg, különben is, olyan jó nézegetni a saját alkotásokat (amíg meg nem szokja a szemünk, utána újabbakat kell alkotni... : ) )
Köszönöm a biztatást. :)))
Én nagyon élveztem az festegetést és azt, ahogyan átalakul egy unalmas üveg ilyen keleti hangulatú lámpássá.
Megjegyzés küldése