Pénteken megérkeztek a talajtakaró rózsáim (Astronomia), és a mai verőfényes napot ezek elültetésének szenteltem.
Nem szeretek szűz földet ásni a kertünkben, mert sosem tudom, hogy milyen leletekkel találom szembe magam. Valószínű, hogy a házat építettő tulaj nem érzett késztetést ahhoz, hogy naponta kint csücsüljön és nézze az építkezést, így azt sem vette észre, hogy a sitt egy részét a kertben terítették el.
Majd az idő, és a természet szép lassan termőtalajjal vonta be ezt a sittes közeget, és igazából első ránézésre nem is lehet észrevenni ezt az apró kis problémát. A növények jól érzik itt magukat, de ha megműveletlen földet akarok felásni, akkor minden izomcsoportomra szükségem van.
Ma a fenti képen, és az alsó kép tetején található beton görgetegeket a járda és a virágágyás közötti 40 cm széles és 5 m hosszú földterületből csákányoztam ki. Egy méter után szinte feladtam, pedig nem tartom magamat puhánynak. Ettől függetlenül szerintem a csákányozást és beton tömbök cipelését nem feltétlen nőknek találták ki.
Végül sikerült, de a rózsák ültetése holnapra tolódott, mert már nem bírtam tovább hajolni és görnyedni.
Az éve első kertészkedő napjára elég volt ennyi meló.
Jó pihenést minden megszállott kertésznek!
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése