Stuttgart az a város, aminek a belváros része egy gödörben helyezkedik el és onnan terjeszkedik egyre feljebb a hegy tetejéig. Az utcák általában szűkek, és - bár sosem jártam (még) San Francisco-ban - a filmbéli emlékeimből rögtön ez a város jutott eszembe.
Akkor tűnik fel igazán, milyen magasra érkeztünk (mi konkrétan a hegy tetején lakunk és már csak egy utca van a hátsó kert felett), amikor lenézünk a völgybe és látjuk a sok kis házat.
A város régi és modern házai hihetetlenül jól olvadnak egymásba. Nem úgy eklektikus mint Budapest, annál sokkal eklektikusabb, de csak akkor látjuk ezt a különbséget, ha elkezdjük egyenként megnézegetni az épületeket.
Például a Neuer Schloss-szal (kastéllyal) szemben, kívülről egy késő klasszicista épületet látunk, ami belőlről egy ultramodern bevásárló központ.
Ami a következő sétánál feltűnik (kb. 2 nap után), hogy itt mindenhol rózsabokrok nőnek. Ennek még nem jártam utána, hogy van-e valamilyen háttértörténete - mindenesetre van egy Rosengarten utca tőlünk egy utcával lejjebb - ami még nem lenne olyan furcsa, ha csak erről a lakónegyedről lenne szó, de itt a nagy belvárosi forgatagban is egymást érik a rózsabokrok számtalan színben! Nagyon jól eső a szemnek, amikor haladunk a tipikus belvárosi forgalmas tömegben, miközben a kétirányú forgalom elválasztójaként csak rózsabokrokat látunk.
A rózsabokrokon túl a zöld területek is nagy mennyiségben jelennek meg, ami főleg a központban tűnik fel az idegen szemnek. Illetve jó látni, hogy minden alkalmat és lehetőséget megragadnak a fa ültetésre.
Igazából, ha nem ültetnének semmit, akkor sem lenne üres ez a város, mert a környéken erdőből erdőbe haladunk. Például a mi utcánk is az erdőn vezet keresztül. :-) Persze nem horror filmekbe illő úton és nem is hosszan, mert jól simul egymásba az infrastruktúra és a természet.
Sőt, a hegy oldalon sok helyen még szőlőültetvényeket is találni.
A már korábban említett Neuer Schloss (kastély) előtt egy hatalmas parkot találni. Ennek a füve olyan sűrű és sötétzöld, hogy meg kellett bizonyosodnom a valódisága felől. (Szóval nem mű!) Természetesen itt is virághalmok körbe, amelyek közül néhányat akár importálnék magamnak, úgy ahogy van. A park előtti merőleges szakasz egy hatalmas sétálóutca. Középen gyönyörű fák (a térkőből kinőve), szombat esténként millió ember és színes tömeg! Mindig van valami utcazenész, láttunk pl aranyos kislány testvérpárt, akik zsebpénzért furulyáztak, fiatal zenészpárt akik új (vagy első) cd-jüket mutatták be, láttunk már Hip-Hop tánc bemutatót, mindig van valami "rajzolós" emberke, élőszobor, bohóc, indián zenészek, szóval amit csak el lehet képzelni.
A városban találni még egy kis tavat is, aminek a neve Feuersee vagyis "Tűztó", valószínűleg régen innen vitték a vizet tűzoltáshoz. Ez nem túl nagy, a partja nem is valami húde extra, talán egyetlen szép látványossága a közepén megbúvó neogótikus templom, illetve a tavon felfedezett kacsák és teknősök. Nem mondom, hogy tömegek ültek a lépcsőjén, de azért voltak jópáran. Ha jól gondolják lelki szemeim, akkor ősszel, a színes fákkal és a sápadt napsütésben, vagy télen a csupa fehér tájjal sokkal látványosabb lesz. Szóval, ide még azért visszatérünk gyönyörködni.
Végezetül még egy érdekességre jöttem rá Stuttgarttal kapcsolatban, hogy a rózsabokrok mellett itt minden "sarkon" van egy szökőkút.
Eddig nem láttam két egyformát. A szűk, főút melletti, város közepi helyeken is jól megoldották: akár függőlegesen terjeszkedő szökőkúttal!
Nanni utazása még folytatódik!
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése