Nem állítom, hogy az idei időjárás a segítségemre lett volna, de lassan sikerül befejeznem a terasz virágágyását. Még a nagy kánikula előtt fogtam hozzá, viszont jó néhány növény hiányzott a kosaramból, így idáig nem tudtam Nektek megmutatni a végeredményt.
Sajnos még ez is csak félkész állapot, ám ez első ránézésre nem feltétlen tűnik fel. Néhány évelő anyukám és barátnőm kertjéből érkezett, amelyek - hiába a sok locsolás - nehezebben kezelték a nap égető melegét. Illetve a betervezett évelők időközben elvirágoztak, így azokat már nem tudtam megvásárolni a kertészetekben. Ám ennek nagy előnye, hogy legalább jövőre is hagytam magamnak lehetőséget a növénybeszerzésre. ;)
Az ágyás két oldala kapott egy-egy cipruska (santolina chamaecyparissus) keretet, ami idővel és rendszeres nyírással szép formás sövénnyé fog összenőni. Ezt annyira alacsonyra tudom nyírni, hogy a mögé ültetett növények szépen lépcsőzetesen meg tudják majd mutatni magukat. Az ágyás négyzetes formáját három darab gömb buxussal emeltem ki. Mivel nem csak szemből, hanem oldalról is (ott egy kisebb zöld gyep található) rálátni, ezért az ágyás bal oldalára inkább alacsonyabb évelőket ültettem. Tervben van több magas évelő és egy virágzó bokor elültetése, ami majd nagyobb lendületet visz a térbe.
Jó ez a zöld háttér, amit a tiszafa és az aranyvessző biztosít, ám a szemet a színes, hullámzó növényekre szeretném fókuszálni és nem egy nagy zöld falra. Ehhez pedig elevenség és harmónia kell ebbe a virágágyásba.
Mire júniusban kiértem a kertbe, már ez a látvány fogadott.
Kemény volt a kezdés. Még a kezem is beleremegett. ;)
Szerencsére a sok esőtől pár napig még könnyen ment a gazolás. Csak a tűző napmeleggel kellett megbarátkozni.
A virágágyásban lévő szellőrózsákat kiástam és a kert árnyékosabb pontjain elültettem. Ez hatalmas mennyiség volt, így a végén már szellőrózsát láttam csukott szemmel is.
Még alakulóban:
Itt elől hiányzik még az egyik kedvenc talajtakaró évelőm, a macskamenta. A levendula majd jövőre mutatja meg önmagát, és a phlox-nak (lángvirág) is szüksége van az erősődésre, ahogy a többieknek is.
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése