Pipacs az egyik kedvenc virágom, amit biztos nem tudok a virágosnál megvásárolni és a kertből sem érdemes bevinni a szobába. A szántóföldek szélét gyomként díszítő virágok engem teljesen elbájolnak egyszerűségükkel és ragyogó színeikkel.
Habár nem számít a legtrendibb virágnak, szerencsére a virágnemesítők nem feledkeztek meg róluk és ma már sok fajta színben, magasságban léteznek, sőt szirmaikat tekintve is találunk közöttük cakkosat, szimplát és dúsan telt virágút. Míg egyszerű mezei fajtája minden igény nélkül növekszik az utcánkban és mosolyra fakaszt ezekben a szép májusi napokban, addig a nemesebb példányok termékenyebb talajra vágyva ragyognak ágyásainkban. Hol nemesebb, hol bohóbb megjelenésűkkel könnyed vidámságot csalnak az ágyásokba, fellazítva a hagymás virágok áradatát.
Keleti pipacs, díszmák (papaver orientale):
Tavasz végi feltűnő virágdíszű, gyűrt selyempapírra emlékeztető szirmú virág. Virágzás után visszahúzódik, és bár metszéssel őszi virágzásra rávehető, mégis nyáron érdemes réskitöltő növényről gondoskodni, amíg újra megjelenik a virágágyásban.
Izlandi mák (papaver nudicaule):
Akár magról is szaporodik és bokrosan növekedik. Virágzása hosszantartó. Ha szereted a tavaszi meglepetés virágokat, akkor ezt neked találták ki.
Díszpipacs (papaver croceum):
Egyszerű virágzata, akár vágott virágként is megállja a helyét. Elvirágzás után visszahúzódik a földbe, ezért itt is gondoskodni kell nyári utánpótlásról, a réskitöltőről. Ám csodásan bohó virágzata mindenért kárpótol azokban a hetekben.
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése