Komoly beismeréssel tartozom. Férjem szerint a karmám látja kárát kert szenvedélyemnek.
Talán már előfordult mással is, hogy egyik nap még volt virág és levél is a kedvenc növényén, de másnap reggelre mindebből már nem sok látszódott. Hát nálunk igen sokszor, és sok fajta növénnyel történt ez meg. (Így azok a növények már nem szerepelnek a kívánságlistámon.)
De ezzel egyidőben megjelent bennem a bosszú érzése, azaz úgy döntöttem, hogy levadászom az ellenséget, és elpusztítom. Néhány barátom, akik inkább a buddhista életfilozófiát követik az életükben, nemtetszésüket nyilvánították ki, de könnyű egy panelből megmondani, hogy ne törődjek a számomra oly kedves és színes virágokkal, miközben a mellettem lévő fás, árnyékos - a tulaj szerint gondozásra nem nagyon szoruló - kert egy kész csigatelepnek felel meg.
Ám amikor hazahoztuk pár hónapos magyar vizslánkat, kiderült, hogy előző életében francia vizsla lehetett, mert úgy ahogy volt, nyersen és házastól megette a kert ellenségét. Eleinte örültem ennek a bio módszernek, míg az állatorvos fel nem világosított, hogy nem szerencsés csigákat zabáltatni egy kutyával, mert amaz rengeteg mérgező növényt is felzabál, és ez a másodlagos fogyasztónak bizony árthat.
Nemsokára rá megszületett nagyobbik gyermekünk - aki valószínű, hogy előző életében vizslánkkal együtt francia honban tengette életét - és amikor már járás biztos lett, ő is ízletes csemegeként fogta fel a nyers (bár ő az aprókra esküdött) házas csigákat.
Ekkor értem el a "pusztítsd, ahogy bírod" érzés csúcspontjára.
Előbb jöttek a bio megoldások, de egytől-egyig csődöt mondtak. Leghatékonyabb az volt, ha egy zacsiba összeszedtem és elvittem egy üres telekre. (Itt fejteném ki, hogy egy csigának olyan szaglószervei vannak, hogy 200-300 méterről is megérzi az ízletes eledelek illatát. Szóval nagyobb túra javasolt ilyenkor. A sörös csapdáról meg annyit, hogy a környék összes csigája a te kertedbe jön lakmározni, ha megérzik az illatát. És amikor már jól beittak, lerészegedve lezabálják a kertedet.)
Hosszas utánjárással kiderítettem egy olyan szert, ami bár Magyarországon nem, de a közeli Ausztriában kapható. Beszereztem és MÚKODOTT!!! Nem veszélyes sem macskára, sem sünire, sem kutyára. A gyerekeim meg még élnek így valószínű, hogy rájuk sincsen komoly hatással ez a csodaszer.
Az elmúlt évben a házas zabálók már kevésbé, míg a csupasz zabálók egyre inkább kezdték uralni a terepet és a kertemet, mivel tavaly későn jutott eszembe a csodaszerem használata. (Hát, ezeket már összefogdosni sincs gusztusom.)
Bár szomszédomnak nem kívánok sem rosszat, sem jót, de valószínű, hogy a gyilkosságba kergető csigáim, tényleg nincsenek jó hatással a karmámra.
Hát, majd meglátjuk...
De ezzel egyidőben megjelent bennem a bosszú érzése, azaz úgy döntöttem, hogy levadászom az ellenséget, és elpusztítom. Néhány barátom, akik inkább a buddhista életfilozófiát követik az életükben, nemtetszésüket nyilvánították ki, de könnyű egy panelből megmondani, hogy ne törődjek a számomra oly kedves és színes virágokkal, miközben a mellettem lévő fás, árnyékos - a tulaj szerint gondozásra nem nagyon szoruló - kert egy kész csigatelepnek felel meg.
Ám amikor hazahoztuk pár hónapos magyar vizslánkat, kiderült, hogy előző életében francia vizsla lehetett, mert úgy ahogy volt, nyersen és házastól megette a kert ellenségét. Eleinte örültem ennek a bio módszernek, míg az állatorvos fel nem világosított, hogy nem szerencsés csigákat zabáltatni egy kutyával, mert amaz rengeteg mérgező növényt is felzabál, és ez a másodlagos fogyasztónak bizony árthat.
Nemsokára rá megszületett nagyobbik gyermekünk - aki valószínű, hogy előző életében vizslánkkal együtt francia honban tengette életét - és amikor már járás biztos lett, ő is ízletes csemegeként fogta fel a nyers (bár ő az aprókra esküdött) házas csigákat.
Ekkor értem el a "pusztítsd, ahogy bírod" érzés csúcspontjára.
Előbb jöttek a bio megoldások, de egytől-egyig csődöt mondtak. Leghatékonyabb az volt, ha egy zacsiba összeszedtem és elvittem egy üres telekre. (Itt fejteném ki, hogy egy csigának olyan szaglószervei vannak, hogy 200-300 méterről is megérzi az ízletes eledelek illatát. Szóval nagyobb túra javasolt ilyenkor. A sörös csapdáról meg annyit, hogy a környék összes csigája a te kertedbe jön lakmározni, ha megérzik az illatát. És amikor már jól beittak, lerészegedve lezabálják a kertedet.)
Hosszas utánjárással kiderítettem egy olyan szert, ami bár Magyarországon nem, de a közeli Ausztriában kapható. Beszereztem és MÚKODOTT!!! Nem veszélyes sem macskára, sem sünire, sem kutyára. A gyerekeim meg még élnek így valószínű, hogy rájuk sincsen komoly hatással ez a csodaszer.
Az elmúlt évben a házas zabálók már kevésbé, míg a csupasz zabálók egyre inkább kezdték uralni a terepet és a kertemet, mivel tavaly későn jutott eszembe a csodaszerem használata. (Hát, ezeket már összefogdosni sincs gusztusom.)
Bár szomszédomnak nem kívánok sem rosszat, sem jót, de valószínű, hogy a gyilkosságba kergető csigáim, tényleg nincsenek jó hatással a karmámra.
Hát, majd meglátjuk...
2 megjegyzés :
Jujj, a csigák nálam is harcért kiáltottak tavaly..:DDD A sör meg a lejárt szavatosságú energiaital nagyon kedvükre valónak bizonyult, de így is csak egyre többen lettek. Ha idén is így elszaporodnak, más megoldást kell majd keresni, ha tudsz ,kérlek írj róla!
Megnéztem a nevét: Ferramol Schneckenkorn.
A lényeg, hogy a dobozán kép formájában is rajta van, hogy kutyára, macskára, sünire nem veszélyes.
Nagy esőzősek után érdemes kiszórni és nem előtte, mert a víz egy időután lebontja.
Megjegyzés küldése