Van valami egészen különös, már-már varázslatos abban a pillanatban, amikor a nyár hevéből egyszer csak bekopogtat az ősz finom, hűvös lehelete. Ahogy a napfény megváltozik, a reggelek párásabbak, az esték pedig már puha pulóvert kívánnak…
és a kert, mintha csak egy láthatatlan karmester intésére, egyszerre csak más dallamot kezd játszani.
A Dekor&Mentha kert mostanra búcsút intett a nyár tombolásának. A virágágyások még utoljára fellobbannak: a színek mélyebbek, telítettebbek, mint valaha. Mintha a növények éreznék, hogy hamarosan pihenőre vonulnak és most még egyszer, utoljára megmutatják legszebb arcukat. A bíbor, a narancs és az arany árnyalatai egyre bátrabban keverednek a zöldek között — mint festékfoltok egy álmodozó festő vásznán.
Természetesen tudományos magyarázat is van rá: a hűvösebb éjszakák és a rövidülő nappalok hatására a növényekben lelassul a klorofill termelése, a levelek zöldje visszahúzódik, és előtűnnek a lappangó vörös, sárga és barna pigmentek. De nem csak a levelek változnak — ilyenkor, amikor a nappalok rövidebbé válnak, különleges, úgynevezett rövidnappalos növények is életre kelnek.
Ők azok, akik pont ezt a fényritmust várják: a krizantémok, díszkáposzták, csarabok, őszi varjúhájak és sok más kései szépség ilyenkor kap utolsó lendületet, és virágba borítják a kertet. Amikor a nyár virágzuhataga már elcsendesül, ők nyitják ki szirmaikat, és újra színeket csepegtetnek a lassan álomba hajló ágyások közé. Ez az ő idejük — egy utolsó, ragyogó fejezet a kert évkönyvében.







0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése