Mert én most már hetek óta végre úgy érzem, hogy egy igazán tavaszias tavasz közepén sikerült landolnunk.
Forrás |
Van annak némi előnye, amikor felbolydulnak az évszakok és Holle anyó szabadságot vesz ki a tél kellős közepén. Vagy amikor tavaly, összesen három nap leforgása alatt túltettük magunkat a három hónapnyi csodás tavaszon. (Ez utóbbi szerintem döbbenet volt és kimerítő.) Miért? Mert így talán megtanuljuk minden évszakban értékelni a szépet.
Amit most érzékelek, hogy hetek óta csak virágos fákkal borított utcákon sétálok. Az esték tobzódnak az illatokban, amivel nem lehet betelni. Persze az illatos ibolyának nem tett jót az a pár hideg, esős nap, de cserébe most fehéres árnyalatú ibolyák borítják be a kertek alját. Szóval úgy érzem magamat, mint aki minden percben, egy kimerevített vagy lassan mozgó filmben sétál. Ahol szép komótosan és a "majd minden megérkezik a maga idejében" felkiáltással, csak úgy egyszerűen élvezhetjük a tavasz hosszan elnyúló pillanatait.
Örülök, hogy reggel és este még szükség van a kabátomra, de a kerti munkáknál már lazán meg vagyok nélküle. Jó figyelni az éppen virágozni készülő fákat, bokrokat és hagymásokat. Amelyek nem egyszerre és gyorsan akarnak túl esni ezen a meseszerű állapoton, hanem meghagyják nekem a varázslat élvezetét.
Ugye Te is érzed, hogy tavasz van?
Forrás |
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése