Nyár elején találtam rá Éva teraszára és teljesen elvarázsolt. Olyannyira, hogy még hónapokkal később is emlékezetemben élt egy - egy képe. Majd amikor nyár végén megkerestem azzal, hogy szeretném bemutatni a teraszát, örömmel fogadta azt. Ám némi üröm keveredett az örömbe. Olvassátok el ennek a csodás terasznak történetét:
"Még nyílnak" a teraszon "a kerti virágok."..még virít a büdöske, körömvirág, de már nem olyan mosolygósak, mint a nyár elején. Már kicsit rozsdásodnak a leveleik, a meleg színek minden variációjában és árnyalatában pompázó vasvirágok is jelzik, hamarosan itt az ősz, és egyre többen már magot érlelnek a hosszú száraikon. A létrán felfutó dísztök 3 kis csenevész termése még masszívan csüng a szárán, de már sárgán zörögnek a száraz levek rajta.
Esik az eső, mondhatnám a változatosság kedvéért, de semmi kedvem viccelni, tényleg egész nyáron annyit zuhogott, hogy ronggyá ázott minden a teraszomon. Az ország kitikkadt az aszálytól, itt tócsákban kellett tapicskolni, ha kimerészkedtem; az ülőpárnák megszívták magukat, ha optimistán újra és újra kiraktam őket, és óvatlanul nem kapkodtam be időben, a fonott bútor nyikorogva tiltakozott, hogy ráüljek, napokig nem száradt ki és már a falról pergett a vakolat, a cserepek alatt pedig összegyűlt a víz. A viharos szél rendszeresen leszaggatta a falról azt, amit felakasztottam, felborogatta a növényeket, bútorokat, összetörte a cserepeket. A sok párától lisztharmatos lett a dísztököcske, foltos a rózsa levele.
Nagy lelkesedéssel kezdtem tavasszal a vadiúj teraszom berendezésébe, miután hosszas "szenvedés" után sikerült építési engedélyt szerezni, megterveztetni, és a sumák kőművesekkel megépíttetni. Belerokkantam. Anyagilag is, lelkileg is. Most ábrándozom egy tetőről föléje, de ez soha meg nem valósuló álom marad. Nincs rá pénz, elfogyott az energia.
Már télen bújtam a dizájn- blogokat, lakberendezési folyóiratokat, kertészeti árudák katalógusait, és mivel az építkezés után nem maradt pénzem, boldogan találtam rá arra a stílusra, amit mintha nekem találtak volna ki. Ingyen van és még tetszik is! Neki is álltam deszka ládákat, banános dobozokat lomtalanítani, még két raklapot is sikerült szereznem (kéne még...), kidobott vesszőkosarakat vonszoltam haza, kocsi híján gyalog, hozzá többször 20 kilós zsákokban földet, csak úgy, a kis huzigámban, majd cipeltem a másodikra. Nyugdíjas fitnesz helyett...Amikor már kezdett alakulni a teraszom "arculata" , jött a vihar, majd, miután elvonult, minden romokban hevert. Már nem volt energiám újból összekapni a dolgot.
Jelenleg készülök a téli pihenőre, és várom a tavaszt. A raklapokból erkélykorlát lesz, ki ne potyogjon az unokám, amolyan függőleges kert, sok kövirózsával, a nagy vesszőkosarakba jövőre kisebb növényeket ültetek, a vasvirágok méteresekre nyurgultak, szépek, csak kissé dzsungeles lett az összkép. Remélem a leánderek átvészelik a telet. Tavaszra majd új dizájnnal jelentkezem, addig nosztalgiázzunk még egyet az idein. Nézegessük a nyár elején, derekán készült képeket.
Köszönöm Éva, hogy megmutattad a teraszodat és kívánok jövőre mégjobb ötleteket, amiket megvalósíthatsz.
A szerző: Borbás Ágnes
1 megjegyzés :
https://www.facebook.com/koltaieva/photos
örülök, hogy bemutathattam a teraszomat, de igazán én csak egy amatőr vagyok. A foglakozásom grafikus, nézzétek meg a munkáimat a fészbukon :), a fenti linken sok albumot találtok új lakóhelyemről Sopronról, és a munkáimból, vagyis grafikákból, gyerek-illusztrációkból.
Megjegyzés küldése