Az én ZÖLD ZÓNÁM

Miért fontos számomra a kert?

Ha valaki megkérdezné tőlem, miért foglalkozom kertekkel, valószínűleg nem a diplomámmal kezdeném a választ. Nem azért, mert nem vagyok rá büszke. Épp ellenkezőleg. Hosszú út vezetett odáig, hogy okleveles kertészmérnökként mutatkozhassak be.

De az igazság az, hogy a kert sokkal korábban lett az életem része.

Borbás Ágnes, a KertÁlmodó

A piros gumicsizma története

Az egyik legkorábbi emlékem a kerthez kapcsolódik.

Koratavasz van. A kert agyagos talaja még nedves és ragadós. Piros gumicsizmában rohangálok fel és alá, miközben a család már javában dolgozik a kertben. Én még csak kisgyerek vagyok, inkább útban vagyok, mint valódi segítség, de minden percét élvezem.

A sár egy idő után akkora rétegben tapad a gumicsizmára, hogy alig tudom felemelni a lábam. Néha kapok egy spaklit, hogy kaparjam le róla a ráragadt földet. És amikor sikerül, hirtelen úgy érzem, mintha repülni tudnék.

Persze előfordult, hogy a csizma maradt a sárban, én pedig léptem volna tovább nélküle. Ma is mosolygok ezen. A kert akkor még játék volt. Csak később értettem meg, hogy valójában az egész gyerekkoromat meghatározta.

A természet volt a játszóterem

Gyerekként rengeteg időt töltöttem a közeli arborétumban.

Számomra az nem egyszerű park volt, hanem egy hatalmas kalandpálya. Öreg platánfák, mindig nyíló virágok, árnyas ösvények és a nyári hőségben is hűs levegő. Talán ezért szeretem a mai napig a botanikus kerteket. Valahányszor belépek egy ilyen helyre, valami ismerős érzés fog el. Mintha egy régi otthonba érkeznék vissza.

A kert szeretetét több helyről örököltem.

Nagypapám és édesapám a fákkal és a szőlővel foglalkoztak. Édesanyám és nagymamám a veteményessel és a virágoskerttel. Tőlük tanultam meg azt is, hogy a kertben soha nincs teljes nyugalom. Mindig történik valami. Mindig növekszik, virágzik, terem vagy éppen pihen valami.

És azt is, hogy a saját kertből származó gyümölcs ízével kevés dolog versenyezhet.

Amikor hátat fordítottam a kertnek

A húszas éveimben úgy éreztem, elegem lett a kertből. Egész gyerekkoromban jelen volt, és egy idő után másra vágytam.

Ekkor került előtérbe a zene.

Elvégeztem a Zeneművészeti Főiskolát, kamaraművész és magánénektanár lettem. Imádtam ezt az időszakot, és rengeteget kaptam tőle. Mert a zene megtanított arra, hogyan kell egyszerre látni az egészet és megérteni a legapróbb részleteket is. Ma már látom, hogy ugyanezt teszem a kertekben.

Amikor ránézek egy kertre, képes vagyok elemeire bontani. Megérteni, mi működik benne és mi nem. Majd újra összerakni úgy, hogy harmonikus egésszé váljon.

A zene és a kert sokkal közelebb áll egymáshoz, mint elsőre gondolnánk. Mindkettő ritmusból, összhangból és apró részletekből épül fel.

Az álomkert elvesztése

Volt egy ház és egy kert, amely örökre különleges helyet foglal majd el a szívemben, amelyet végtörlesztés miatt elvesztettünk. A ház elvesztése fájt a legjobban, de a kert emléke ugyanúgy velem maradt.

Az öreg birsalmafák virágzása tavasszal szinte mesebeli hangulatot teremtett a régi fém kerekeskút körül. Olyan hely volt, ahová bárki megérkezett, néhány perc után megnyugodott. Családi ünnepek, nyári esték, beszélgetések és emlékek kötődnek hozzá.

Sokáig azt hittem, ilyet nem lehet újra megtalálni.

A visszatérés

Aztán ránk talált a mostani kert. Nem egyik napról a másikra lett olyan, amilyennek ma látjuk. És igazából még ma sem kész. Talán soha nem is lesz. De az első rózsák már nagyon korán a helyükre kerültek.

Aztán megszületett a virágágyás, amely hosszú éveken át virágzó mezőként hullámzott a kertben.

Megérkeztek a madarak, a méhek, az illatok és az élet. És egyszer csak azt vettem észre, hogy valami új épült fel. Nem ugyanaz, mint korábban. De mégis az otthonunk

Amit a kert tanított nekem

Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, amit a kerttől tanultam, az ez lenne:

NINCS LEHETETLEN!

Nem mindig ugyanazt kapjuk vissza, amit elveszítettünk. Néha egészen más formában érkezik vissza hozzánk. De az élet újra és újra képes tovább növekedni. Talán ezért megyek ki a kertbe akkor is, amikor nincs konkrét feladatom.

Vagy inkább úgy fogalmaznék: Olyan nincs, hogy nincs feladatom. A kertben mindig történik valami esemény, teendő, újdonság és sorolhatnám.

Egy új hajtás. Egy új virágrügy. Egy madárhang. Egy új lehetőség.

A kert számomra nem csupán növények gyűjteménye, de nem is munka. Hanem egy külön világ.

Ez az én ZÖLD ZÓNÁM.

Egy hely, amely újra és újra emlékeztet arra, hogy az élet mindig utat talál.

És talán ezért érzem úgy, hogy bármilyen messzire is sodorjon az élet, a kerthez mindig visszatalálok.

Ha kerttervezés kérdése merül fel benned, akkor keress bátran a

KertÁlmodó

oldalain.

Ha még csak ismerkedsz a kerteddel, akkor 

"Ingyenes kerttervezési tananyagomat"

itt tudod letölteni.

Ha tetszett a poszt, akkor oszd meg ismerőseiddel és további aktív tartalmakért kövess be a különböző közösségi oldalakon

(Facebook, Instagram, TikTok, YouTube)

A szerző: Borbás Ágnes

A Dekor&Mentha blog elindítója, a Dekor&Mentha Shop megalkotója is vagyok. Írásaim mindenkinek szólnak, akinek fontos a szépség, aki szerint a szép része a kert, akár virágoskert, akár ehető kert.

Zöldségmagok, fűszermagok, virágmagok, virághagymák, kerti eszközök, kerti kiegészítők egyaránt megtalálhatók a Dekor&Mentha Shop kínálatában. Napi és ünnepi ötletekkel, meglepetésekkel, saját kertek versenyeivel szeretnék kedvében járni látogatóimnak, kertépítő társaimnak.