Amikor haladsz egy úton, olykor annyira elszántan tudsz lépkedni, máskor pedig elöntenek a bizonytalan érzések.
Ez az év az elszánt lépkedésekről szólt. Egy olyan időszakról, amikor szinte ködbe vész a végkifejletet, ám a lendület és az akarat akkor is visz előre és csinálod a dolgodat.
Ehhez persze mindig kell jónéhány lelki társat is találni, mert amikor úgy érzed, hogy nem megy vagy nehezebb a kihívás, akkor ők biztosan kisegítenek téged azokból a láthatatlan gödrökből.
Szóval, egy évvel közelebb vagyok a célomhoz, de még nagyon sok van hátra. Rengeteget tanultam és láthatóan tisztul le bennem az irány, hogy merre, hova, tovább. És ahogy beszélgettünk az egyik vizsga után - egy kávé és limonádé mellett - teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy még jó sok vizsga és rengeteg tanulás vár ránk a következő években.
Akár hobbi tanulásnak is felfoghatnám ezt az eszement 3,5 évet (már csak 2,5) az életemből, de talán érzékelhető, hogy ez a valami sok - sok éve több, mint hobbi. Ahogy a zene, úgy a növények is a életem részei.
De hogyan lehet egyszerre két felé szakadva működni? Egy fantasztikus zenésztársam így fogalmazott, amikor még sok évvel ezelőtt kételyek gyötörtek ezzel a kettős utammal kapcsolatban: "Az igazán jó zenészek mindig zseniálisak valami más dologban is." És talán így van ez fordítva is: "Az igazán jó kertészek zseniálisak valami más értéket adó dologban is." Így e két gondolatmenet mentén vezetve az életem alkotok és teszem amit tennem kell.
A kertem idén kicsit háttérbe szorult a sok vizsga következményeként, de így visszatekintve ezt egyáltalán nem bánom. Mindig vannak időszakok az ember életében, amikor jelentősebb energia befektetéssel valami nagyobb dolog érdekében be kell áldoznunk vagy el kell halasztanunk egy - két tevékenységünket. Idáig mindig azt tapasztaltam, hogy kifizetődik ez a türelmes energia befektetés az életben és a növényeknél is:
Eleinte csak a talajjal foglalkozunk és semmi fejlődés nem látszik a növényeinken, majd amikor folyamatos gondozás következményeként megindul a növekedés, akkor hirtelen senki nem érti, hogy honnan és miként került ide ez a káprázatos növény vagy kert. De TE tudod, mert te megalapoztad a jövőjét és a kezdetetek kezdetén sok odafigyeléssel és alaposan gondoztad.
Egy filozófia tanárom kedves mondása volt ez az órazáró gondolat, amit egy életre megjegyeztem, mert annyira elmond mindent arról, hogy mikor érdemes egy dologgal igazán foglalkozni:
"A tudás kezdete, a nem tudás tudása."
Én ebben az évben sokszor éreztem azt, hogy mennyi mindent nem tudok.
Így, ha minden jól alakul, akkor szép lassan megérkezek majd a tudás kezdetéhez is.
Kívánom nektek is ezt az állapotot.
Soha nem hagyjátok abba a tanulást bármi is legyen az, mert az egy életre szóló kaland lesz bizonyosan.
😍
Ha tetszett a poszt, akkor oszd meg ismerőseiddel és kövess a különböző közösségi oldalakon(Facebook, Instagram, TikTok)
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése