Talán kicsit túlzó ez a cím. Hiszen nem egyetlen év alatt változik meg a világ.
Mégis, amikor idén tavasszal Angliában jártam, olyan dolgot láttam, amire őszintén nem számítottam. És azt gondolom, hogy erről érdemes beszélni. Nemcsak kertészként, hanem mindenkinek, aki ma kertet tervez, füvet vet vagy a tökéletes zöld gyepet kergeti.
Nem az lepett meg, hogy Angliában is meleg volt. Hanem az, hogy még az angolkertek sem kivételek többé.
És talán ez volt az a pillanat, amikor végleg megváltozott bennem az, amit a jövő kertjeiről gondoltam.
Mert azt hittem, Anglia kivétel...
Májusban egy hetet töltöttünk Angliában, és pont akkor érkezett egy minden korábbi rekordot megdöntő hőhullám. Persze mondhatnánk, hogy egyetlen hétből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Én is ezt gondoltam. Hiszen Anglia számomra mindig is a hűvös nyarak, a bőséges csapadék, a buja növényzet és a legendásan zöld angol gyep hazája volt. Azt hittem, ott még jó ideig nem érződik majd az, amit mi Magyarországon már évek óta tapasztalunk.
Aztán elsétáltam a Kew Gardens-ben.
Amikor eltűnt a híres angol gyep
A Royal Botanic Gardens, Kew a világ egyik legismertebb botanikus kertje, ezért természetesen azt vártam, hogy mindenhol az a híres, mélyzöld angol gyep fogad majd, amelyet annyi könyvben és kertészeti magazinban láttunk már. Ehelyett helyenként kiszáradt gyepfoltok között sétáltam. Sehol nem láttam azt az összefüggő zöld pázsitot, amelyet az angolkertek egyik legfontosabb jelképének tartunk.
Viszont egy egészen más látvány fogadott. Apró lajtos kocsik járták a kertet, és folyamatosan hordták a vizet a legértékesebb növényekhez. Azért írom, hogy "apró", mert tényleg azok voltak. Gyerekkoromban, amikor még nem volt saját kutunk, apukám nagy vízszállító tartállyal öntözte a gyümölcsfákat, hogy a nyári aszályban ne dobják le a termésüket. Ehhez képest ezek a kis vízszállító járművek szinte játékautónak tűntek.
Pontosan ebből éreztem meg valami nagyon fontosat: Nekem az volt az érzésem, hogy ez a probléma ott még sokkal újabb, mint nálunk. Míg Magyarországon a vízhiány és az öntözés már évek óta a kerttervezés egyik alapvető kérdése, Angliában most kezd igazán láthatóvá válni ugyanez a kihívás.
A legnagyobb döbbenet
Ami azonban igazán megállított, az a Kew Palace mögötti történelmi angolkert volt. Az a kert, amelyet emberek milliói fényképeztek már le, és amely hosszú évtizedek óta az angolkert-stílus egyik ikonikus példája.
Mit jelent ez a saját kertünkben?
Szerintem ebből nem az a tanulság, hogy mostantól minden angolkert rossz lenne, vagy hogy többé ne lehetne gyepet fenntartani. Sokkal inkább az, hogy ideje elengedni azt a gondolatot, hogy ugyanazok a kertészeti megoldások örökké működni fognak.
A klímaváltozás ma már nem egy távoli jövőkép. Ott van a kertjeinkben. Egyre hosszabb hőhullámokban, egyre kiszámíthatatlanabb csapadékban, egyre nagyobb öntözési igényben és abban, hogy olyan növények is szenvednek, amelyek néhány éve még gond nélkül fejlődtek.
Talán nem angolkerteket kell másolnunk
Lehet, hogy ma már nem az a legfontosabb kérdés, hogyan legyen tökéletes angol gyepünk. Sokkal inkább az, hogyan tervezzünk olyan kertet, amely tíz-húsz év múlva is élhető marad. Olyan kertet, amely kevesebb vizet igényel, jobban alkalmazkodik a változó klímához, és amelyben a növények nem csupán túlélnek, hanem valóban jól érzik magukat.
Éppen ezért azt gondolom, hogy kerttervezőként ma már nem a régi minták másolása a feladatunk, hanem az alkalmazkodás. Figyelnünk kell a változásokat, folyamatosan képeznünk magunkat, és nem szabad félni attól sem, hogy időnként újragondoljuk mindazt, amit korábban természetesnek hittünk.
Mert lehet, hogy a következő évek legnagyobb kertészeti hibája nem az lesz, hogy rossz növényt választunk. Hanem az, hogy egy olyan klímára tervezünk, amely már nem létezik.


0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése