Pisa-ban megtaláltuk az elsőként megalapított egyetemi botanikus kertet. A ferde torony körüli nagy tömeg ellenére alig akadtak látogatók, pedig szépség és látnivaló volt itt elég.
Az egész természetesen egy véletlen műve volt. Mivel nyolc éves kor alatt nem látogatható a ferdetorony, ezért nagy sírások közepette fagyizni vittem a kisebbik fiamat. Fagyizás közben pedig felfedeztem egy zöld pontot a pisai térképen. Ez volt az Orto Botanico, ami a Pisai egyetem részét képezi.
Ezt a botanikus kertet még 1544-ben, Cosimo de' Medici idejében alapították, mint az első európai egyetemi botanikus kertet. Megalapítása után többször is (pontosan háromszor) elköltöztették a kertet, majd 1591-ben érkezett meg végleges (jelenlegi) helyére. Igazából a régi városrészben, magaskőfallal körülölelt hatalmas területről van szó.
A kert jelenleg több részre osztható, egyik a gyógynövényes, üvegházzal és a régi botanikai épülettel tarkított rész, míg a másik egy tipikus arborétum, kertekkel és tavakkal tagoltan. Nekünk sajnos idő hiányában csak az elsőre rész megtekintésére volt időnk. Viszont amit ott találtam, már az is maga volt a csoda.
200 éves chilei pálma, 220 éves örökzöld magnólia, amelyet már "abronccsal" tartottak össze az utókor számára. Hortenzia bokrok mellett 8 - 10 méter magas bambusz erdőt láttunk. Geraniumok tömegét és még rengeteg növényt amit egy röpke óra alatt fel sem tudtam fogni.
Számomra a legizgalmasabb rész a zsálya ágyás volt. Én idáig igazi gyűjtőnek tartottam magamat, ha zsályáról volt szó. Ám amikor megláttam egy ágyást tömve olyan „salvia” fajtákkal amelyeknek sem a levele, sem az illata, sőt még a virága sem nagyon hasonlít az általam megszokott zsályákhoz, egy kicsit ledöbbentem. Hát még akkor amikor kiderült, hogy ez az ágyás csak egy abból a kilencből, amelyekben csak „salvia” fajtákat gyűjtöttek össze. Fantasztikus volt végignézni mennyire más mindegyik növény.
Szóval az egész botanikus kert egy ilyen csoda volt. Akár egy teljes napot is el tudtam volna itt tölteni anélkül, hogy észrevettem volna az idő múlását.
A 200 éves chilei pálma...
A levendula itt sem hiányzik...
Vizparti-, mocsári növények...
Egy üvegház részlet...
Háttérben a tengeri kagylóval díszített botanikus ház...
Érdekes virágú szerelemvirág (Agapanthus).
Íme, a 220 éves örökzöld magnólia...
Sajnos nem olvastam el a nevét, de saját tipp alapján ez egy gesztenye fajta lehet.
Lélegzetelállító volt virágainak kecsessége és a színek harmóniája.
Ez a rész egy csoda volt...Geranium egymás hegyén hátán...
A tábla szerint itt található a mirtusz kert...
Üvegház részlet kaktuszokkal...
Íme, az első salvia ágyás...
Majd mögötte a többi kilenc... :)
Udvariasságból a sudárzsálya zárja a sort, ami igazából nem salvia, hanem perovskia névre hallgat.
Végül pedig két búcsú fotó a sétány két vége felé. Ha Toszkánában jártok, akkor ezt a kertet ne hagyjátok ki a listátokról. Igazi üdítő élmény lesz az egész család számára.
A Dekor&Mentha blog elindítója, a Dekor&Mentha Shop megalkotója is vagyok. Írásaim mindenkinek szólnak, akinek fontos a szépség, aki szerint a szép része a kert, akár virágoskert, akár ehető kert.
Zöldségmagok, fűszermagok, virágmagok, virághagymák, kerti eszközök, kerti kiegészítők egyaránt megtalálhatók a Dekor&Mentha Shop kínálatában. Napi és ünnepi ötletekkel, meglepetésekkel, saját kertek versenyeivel szeretnék kedvében járni látogatóimnak, kertépítő társaimnak.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése