Függő vagyok! Ha verandát látok nem bírok magammal, mert szinte minden házhoz gondolatban hozzáépítek egy szépséges ékszerdobozt. Ugyanis egy igazi veranda - szerintem - felér egy gyönyörű ékszerrel, főként amikor az üvegein visszacsillanó fény beragyogja a kertet és természetesen a belső teret is.
Miért rajongok ennyire a verandákért? Mert karnyújtásnyira lehetek szeretett növényeimtől, akár fúj, akár zuhog, de még a dermesztően hideg zuzmarás hónapok sem tudnak eltántorítani, hogy csodáljam és szerethessem őket. Csupán egy vékony üvegfal választ el minket egymástól, ami szinte láthatatlan búraként ölel körül akár még egy langyos nyári esőben is.
Sokféle megoldás és kivitelezés lehetséges, én mégis a hagyományos fából készült szépségek mellett teszem le a voksom, amelyek közül most íme néhány csodás darab ötletgyűjtésnek és figyelemfelkeltésnek.
A szerző: Borbás Ágnes
1 megjegyzés :
Az egykori szűlői házunknak olyan verandája volt, mint az első képen lévő. Sajnos az ablakai nem voltak szigeteltek, így télen nem lehettünk ott, de mindig arról álmodoztunk, hogy milyen jó is lenne kellemes melegben ott ülve nézni a havas kertet!
Akkor volt igazán jó a húsvét, ha már ott ebédelhettünk, sütött be a nap, csillogtak a porcelánok. Nyáron néztük az akácfák virágait, vagy nagy viharok alkalmával ott élveztük a villámok fényét, az eső kopogását.
A veranda fogalom, a legjobb dolog, ami egy házon lehet. Ma már nem divat, de a házunknak van egy hatalmas ablaka a kert felé, ennyi legalább kellett, mindent láthatunk, amit odakinn a természet produkál!
Megjegyzés küldése