Kár sírni a nyárért. Az ősz közeledtével annyi szín és illat válik élénkebbé a kertben - ami egész nyáron megbújt a sötétzöld lombok árnyékában -, hogy szinte folyamatosan éberen kell figyelnünk a természetet, nehogy lemaradjunk egy - egy szép pillanatról. Réka kertjében pedig igazán van mire odafigyelni. Természetesen ehhez az ő munkájuk és gondos odafigyelésük is kellett, hogy egy kertben ennyire csábító oldaláról mutatkozhasson be ez az évszak.
Gyertek és látogassatok el Réka kertjébe, ahol a zalai dombok még festőibbé varázsolják ezt a kertet.
Az én kertem hamarosan tíz éves lesz. Bár az egész család életének nap, mint nap a része, hiszen a fiaim szinte ott nőttek kamasszá, a férjem segítsége és keze munkája mindenhol jelen van, belakják kutyák és cicák, mégis a sajátomnak érzem. Pszichológusként dolgozom, a kert nekem stressz-oldás, egyéni terápia és önkifejezés is.
A terasz dekorálása, a kert gondozása ugyanolyan kikapcsolódás, mint gyönyörködni a végeredményben, a kezünk munkájában. A kertben az a legszebb, hogy ellentétben a legtöbb körülöttünk lévő dologgal, nem akkor szép, mikor új, amikor megszületik, hanem ahogyan az évek múlnak, úgy kezd meglátszani a munkánk eredménye, kezd összeállni a kép. Az én tíz éves kertemben már nagyok a fák, már tudjuk, melyik növény szeret nálunk lakni és melyik szenved.
Nagyon kedvelem a fotózást, így a kert szépségeit megőrzöm. Minden kert folyamat, érdekes visszanézni a képeken a változásokat, a hangulatokat. Azért szeretek leginkább részleteket fotózni, mert jó észrevenni a legapróbb szépséget is, egy-egy szép színt, vagy azt, ahogy a közeli domboknál felkel a nap.
A kertem alakul és változik, vannak kedvenc részeim benne, van olyan terület, amit nagyon nem kedvelek, és olyan is van, amivel nem tudok boldogulni. Vannak kudarcaim és eredményeim benne, sok-sok munka, de büszkeség is és rengeteg öröm.
Köszönöm Nagy Rékának, hogy megosztotta velünk a kert fotóit!
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése