Nem szeretek metszésről írni, mert úgy gondolom, hogyerre szakszerű könyveket és tanfolyamokat is találni. Ezt a témát apukám csak hozzávetőlegesen tanította meg nekem. Mégis évről - évre felmerül egy növény neve az ismerőseink körében, amivel sokan nem igazán tudnak mit kezdeni.
Kell- e vagy sem? Szabad- e vagy sem? És ha igen, akkor az mikor legyen?
Ez pedig a diófa!
KIVÉVE - és itt jön a LÉNYEG - ha akkor metszük amikor teljes energiáját a gyümölcsére fordítja. Ez pedig az augusztus közepétől - szeptember közepéig terjedő időszak!!!
Ezért kedves diófa tulajdonos olvasóim, ha most zavar is benneteket egy - két diófa ág, felejtsétek el a fűrészt és a metszőollót, mert különben hetekig fogjátok nézni, ahogy a sebein keresztül könnycseppeket hullat, népi nyelven szólva elvérzik a fátok, és ti semmit sem tehettek majd ennek megállításáért.
Viszont nyár végén, cserébe a türelmetekért minden fazon igazítást elvégezhettek, ezen a mindenki által olyannyira kedvelt fán.
Kell- e vagy sem? Szabad- e vagy sem? És ha igen, akkor az mikor legyen?
Ez pedig a diófa!
Egy alkalommal a sógorom kertjében járva elnéztem a gyümölcsfáit és megkérdeztem, hogy miért nem vágja le diófájának az alsó földig lógó ágait. Talán úgy szebb formája lenne a fának, és könnyebb lenne a fűnyírás. Mire ő rámutatott a szomszéd kertjében található kiszáradt csonkra: „A szomszéd megmetszette tavasszal a diófáját, amitől az teljesen kiszáradt!”
Diófa „tudományomhoz” hozzátartozik, hogy nagyszüleim olyannyira nagy becsben tartották a különleges nagy méretű diófajtákat, hogy saját maguk magról nevelgették őket a kertünkben egy erre kinevezett „faiskolában”. (Hát igen, ott még a fák is iskolába jártak, nem csak mi gyerekek.)
Így, ha nem is akartam volna, akkor is megjegyeztem, hogy a diófa mint vízigényes növény, annyi nedvet keringtet szinte egész évben a rostjaiban, hogy ha csak egy ágát is letörjük, akkor azon a részen elszárad a fa.
Diófa „tudományomhoz” hozzátartozik, hogy nagyszüleim olyannyira nagy becsben tartották a különleges nagy méretű diófajtákat, hogy saját maguk magról nevelgették őket a kertünkben egy erre kinevezett „faiskolában”. (Hát igen, ott még a fák is iskolába jártak, nem csak mi gyerekek.)
Így, ha nem is akartam volna, akkor is megjegyeztem, hogy a diófa mint vízigényes növény, annyi nedvet keringtet szinte egész évben a rostjaiban, hogy ha csak egy ágát is letörjük, akkor azon a részen elszárad a fa.
KIVÉVE - és itt jön a LÉNYEG - ha akkor metszük amikor teljes energiáját a gyümölcsére fordítja. Ez pedig az augusztus közepétől - szeptember közepéig terjedő időszak!!!
Ezért kedves diófa tulajdonos olvasóim, ha most zavar is benneteket egy - két diófa ág, felejtsétek el a fűrészt és a metszőollót, mert különben hetekig fogjátok nézni, ahogy a sebein keresztül könnycseppeket hullat, népi nyelven szólva elvérzik a fátok, és ti semmit sem tehettek majd ennek megállításáért.
Viszont nyár végén, cserébe a türelmetekért minden fazon igazítást elvégezhettek, ezen a mindenki által olyannyira kedvelt fán.
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése