Milyen egy szép és látványos kert?Sokféle válasz adható rá. Sok helyen, sokfélét láttam már és mindenhol megtaláltam azt a kis információ morzsát, amitől úgy éreztem, hogy na ezért érdemes volt idejönnöm.
Az elmúlt héten a barátaimnak terveztem egy kis kertlátogatást a saját kertemben. Tesztelni akartam magamat és a kertet.
Ha úgy érzed, hogy túl sok az önbizalmad vagy senki nem mondja szemedbe a valót, akkor javaslom, hogy most rögtön költözz össze egy tinédzserrel!!!
Nagyobbik fiam, akit pár blogbejegyzéssel arrébb még a csigáktól féltettem (mert lelkesen kóstolgatta őket) most az őszinte oldalát éli. A program kezdése előtt pár órával ennyit kérdezett: "Anyu, te biztos akarsz ebben a kertben kertbemutatót tartani? Mert ez azért nem úgy néz ki, mint amit be lehetne mutatni." Aaaaa.... Háááát, jó ha van egy tinédzser a háznál. Biztos, ami zicher, így tuti nem szállok el magamtól.
Egy ilyen mondat után csak, hogy igazán jól induljon a program, még egy nagy adag özönvíz is zúdult a kertre. Ez viszont már annyira nem aggasztott, mert előrelátó tervezés miatt (ahogy arról már előző posztban is írtam), megfelelő méretű szikkasztóval kezdődött a kertépítés. Így minden növény és kavics a helyén maradt.
Mire a kertrajongó barátok megérkeztek, a nap kisütött és minden növény káprázatosan csillogott a sok esőtől.
Mivel a barátok látták az előtte állapotot élőben, ezért ez a nagy változás számukra igazán üdítő volt. Ők tényleg értékelték minden kis szegletét a kertnek.
De a valóság az, hogy a kert tényleg nem érett még össze, idő kell neki, illetve a növényeket is szeretgetve és bátorítva, néha fenyegetve kell rávennem az együttműködésre. Ez utóbbi az egyik almafával esett meg: háromból egy sehogy nem akart megfakadni. A másik kettő már hatalmas leveleket hozott, míg a harmadik kóróként álldogált és meresztette rám csupasz ágait. Május végén már nem bírtam nézni ezt a félig haldokló állapotot, miközben naponta körbeugráltam (épp tündértáncot nem jártam körülötte locsolás közben, ének kíséretében), és akkor hirtelen hangosan jött a nevelési célzatú mondatom: "Még két hetet kapsz, és ha nem hajtasz ki, akkor kidoblak!"
Csodák-csodájára, az almafa pár napra rá el kezdett rügyezni, majd levelet hozott. Behozta a többiek lemaradását. (Mindezt május utolsó hetében😱)
Természetesen tudom, hogy lenne erre tudományos magyarázat is, de nekem most jobban tetszik a fenti történet. Így a zöld energiámat egyre jobban tudom hasznosítani a kertem számára.
Előrelátható tervek alapján nagyjából három év és sajnos kinövöm a kertet. Utána következik a metsszük, nyírjuk, tartsuk kordában hadművelet. Ám ha engem kérdeztek, már alig várom ezt az állapotot, amikor túlnőnek rajtam a növények és ha belépsz a kertbe, akkor egy tökéletes paradicsomi állapot ölel majd körbe.
Mivel ez egy szinte teljesen csupasz kert volt (a néhány sövénytelepítéstől eltekintve), ezért akkora szerencsében volt részem, mint amikor a festő egy üres vásznat először tölt meg színekkel és formákkal. És én ezt a vásznat teljesen be szeretném festeni.
Amikor tervezni kezdtem a kerteket, akkor az épületek és az azokat körbeölelő zöld növényzetek hangulata határozta meg a most kialakult kertek jellegét. Ugyanis két kertről van szó. Ez a két kert teljesen másmilyen stílusú. Mindkettő illeszkedik a térhez és a házhoz, és mindkettő más-más tevékenységre alkalmas. Pont ettől tökéletesek.
Ezért is találtam izgalmasnak megmutatni a kertemet a barátoknak. Közben sok kis apróság is kiderült, amit itt semmiképp nem árulok most el nektek. Olyanok, amiket nem tudatosan, hanem a tudatalattim tervezett bele a kertbe.
Most pedig jöjjenek a fotók
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése