Egy újabb növényre derült fény idén tavasszal a kertben. Eleinte csak a tavaszi látványa volt ismerős, majd a növény elültetőjétől megtudott neve győzött meg arról, hogy érdemes foglalkozni a tavaly nyáron inkább csak útban lévő növénnyel.
Már télen érlelődött a gondolat, hogy ezt a magas zöld izét mindenképp át kell ültetnem egy olyan helyre, ahol meg tudja mutatni a maga szépségét és még sincsen az utamban. Használati utasításnak pedig annyit kaptam hozzá, hogy nagyon jó vágott virágok díszítéséhez. Így a tavaszi előkészületeknél már ezekkel a gondolatokkal terveztem a helyét, amikor megláttam kibújni a földből. Teljesen megdöbbentem. Olyan volt, mint a zöld spárga, csak kicsit vékonykább, ami nem csoda, mert két hatalmas cserje közé volt beszorítva, amelyek nem sok esélyt adtak a számára.
Miután körbeástam és meg sem tudtam mozdítani, három darabba vágtam a tövet.
Miután körbeástam és meg sem tudtam mozdítani, három darabba vágtam a tövet.
Így most három hatalmas tő spárgát nevelek a kertben!
De mire is van szüksége egy finom spárgának amellett, hogy ez a hatalmas tő idáig csak úgy éldegélt kedvére a világnak.
Az Asparagus officinalis a termékeny talajt és a napos helyet kedveli. A bőséges komposzt mellett bőséges locsolásra is szüksége van, amelyet kora tavasszal vaskos spárgasípok megjelenésével hálál meg.
Csak kísérletező és türelmes típusoknak javasolt a magról ültetés, ugyanis a spárgamag csak elültetésének negyedik évében válik termővé. Ezért érdemesebb az egy éves spárga gyöktörzsek beszerzésével és elültetésével próbálkozni, amelyeket (most láttam csak igazán a saját tövem esetében, mennyire átszőtte a tarack) a gyomok ellen és a nedvesség megtartása érdekében érdemes szalmával takarni.
A spárgaszárakat még azelőtt vágjuk le mielőtt a fejek szétválnának. Ezt pedig egész tavasszal és koranyáron megtehetjük. Utána viszont hagyni kell a növényt nőni, és a zsenge spárgafejeknek zöld lombot nevelni, amelynek sárga virága, majd akár termése is lehet. (Vigyázat ez utóbbi mérgező!) Ebben a fázisban regenerálódik a növény és készül fel a télre. Mi pedig pár szál zölddel dekorálhatjuk a kertből szedett vágott virágcsokrainkat.
Eddigi tapasztalatom kertemnek e fura lakójáról, hogy nem tartozik a túlzottan macerás növények közé. Ha megkapja a szükséges tápanyagot, vizet és még a gyom sem jelent számára konkurenciát, akkor minden tavasszal finom, zsenge, és ami a fő, hogy saját magam által termelt spárgavariációkat készíthetek a konyhában.
Az Asparagus officinalis a termékeny talajt és a napos helyet kedveli. A bőséges komposzt mellett bőséges locsolásra is szüksége van, amelyet kora tavasszal vaskos spárgasípok megjelenésével hálál meg.
Csak kísérletező és türelmes típusoknak javasolt a magról ültetés, ugyanis a spárgamag csak elültetésének negyedik évében válik termővé. Ezért érdemesebb az egy éves spárga gyöktörzsek beszerzésével és elültetésével próbálkozni, amelyeket (most láttam csak igazán a saját tövem esetében, mennyire átszőtte a tarack) a gyomok ellen és a nedvesség megtartása érdekében érdemes szalmával takarni.
A spárgaszárakat még azelőtt vágjuk le mielőtt a fejek szétválnának. Ezt pedig egész tavasszal és koranyáron megtehetjük. Utána viszont hagyni kell a növényt nőni, és a zsenge spárgafejeknek zöld lombot nevelni, amelynek sárga virága, majd akár termése is lehet. (Vigyázat ez utóbbi mérgező!) Ebben a fázisban regenerálódik a növény és készül fel a télre. Mi pedig pár szál zölddel dekorálhatjuk a kertből szedett vágott virágcsokrainkat.
Eddigi tapasztalatom kertemnek e fura lakójáról, hogy nem tartozik a túlzottan macerás növények közé. Ha megkapja a szükséges tápanyagot, vizet és még a gyom sem jelent számára konkurenciát, akkor minden tavasszal finom, zsenge, és ami a fő, hogy saját magam által termelt spárgavariációkat készíthetek a konyhában.
Nyári végi látványa.
Termése még zölden
Termése még zölden
 |
| Képek forrása: itt és itt |
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése