Na, hát ezen is túl vagyok. Vagy legalábbis egy ici-pici részén...Egy nagyon kedves barátnőm úgy fogalmazott az elmúlt időszakra reflektáva: "Jól vigyázz mit kívánsz, mert a végén még teljesül!"😂És, úgy tűnik nagyon is IGAZA VAN!😉😆
Ha visszanézitek a blog archivumát, akkor láthatjátok, hogy igen régóta és nagy szeretettel írom le a gondolataimat a kertről. Ám, egy ideje azt éreztem, hogy sem a könyvek, sem az ilyen-olyan plusz előadások nem elégítik ki az agyam információ iránti éhség igényét.
Valami hiányzott már egy ideje....
Én még ezt a mondást igen sokszor hallottam gyerekkoromban: "jó pap holtig tanul". Azaz egy iskola elvégzésével vagy néhány tudásmorzsa felcsipegetésével, semmiképp nem érünk a tudásunk megszerzésének a végére. Mert a tanulás életünk végéig kell tartson.
És valahogy ezt a gondolatot 100%-ban vallom, még ha a világ más irányba is akar minket lökdösni.
Ugyanis azt gondolom, hogy a tanulás egy örök folyamat, ami által az emberek közelebb kerülhetnek egymáshoz, illetve alkotások és nagyszerű felfedezések megélésére kaphatnak és adhatnak egymásnak lehetőséget.
Ezért idén ősszel ismét ebbe a folyamatba csaptam bele, ami olyan szinten kirángatott a komfortzónámból, hogy azt öröm volt nézni.
Volt olyan családtagom, aki aggódva próbált lebeszélni, a tinédzser (és mindig őszinte) gyerekeim megállapították, hogy ez vicces lesz, rengetegen barátom drukkolt, a férjem pedig (hatalmas köszönet érte) igen jól viselte a vizsgadrukkjaimat. 😍
Őszintén megvalva nem kis pánikrohamokon mentem néha keresztül, amikor senki nem szólhatott hozzám és teljesen kizártam a külvilágot. És naná, hogy hatalmas sikerélményeket is begyűjtöttem.😁
Ezért most annyit írok, hogy:
Remélem számíthatok rátok és kitartotok mellettem az ilyen csendes időszakaim alatt. Mert csak az elmúlt pár hétben annyi, de annyi mondanivaló gyűlt össze bennem, amit remélem, hogy sebtiben és mielőbb ki tudok magamból írni.
.A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése