Titokban arra vágyom, hogy valamelyik fiam majd beleszeret az asztalos mesterségbe és ha nem is hivatásaként, de legalább hobbijaként fogja űzni az életében és akkor az összes bútort és ajtót, amiket jelenleg (IKEA legyen a talpán, ha ilyen teszteknek teszik ki a bútoraikat) aprófává próbálnak hasítani nap, mint nap a lakásban, végre mind rendbe hozathatom majd vele.
Ezért amikor megláttam ezt a rusztikus pergolát, akkor tudtam, hogy hát talán ez az stílus, ahol nem aggódnék, hogy karcolódik, hogy sérül vagy letörik, mert mindig tökéletesen szépnek találnám. Itt nem gond, ha valamelyik oszlop kissé görbén áll és az sem jelent problémát, ha a keresztlécek nem párhuzamosak. Itt minden megengedett és pont ez a jó benne.
Az egész pergolának olyan hangulata van, mintha egy erdei kiránduláson szedtük volna össze az alkatrészeket és emiatt, ha egy ilyen rusztikus pergola az álmunk, akkor ne a közeli áruházak polcait túrjuk fel érte.
Sajnos hacker tanfolyamot idáig még nem sikerült elvégeznem, ezért itt a blogon csak ennyi képpel kell beérnetek, viszont ha egy kicsit is felkeltette az érdeklődéseteket, akkor érdemes megnézni Charlie Baker munkáit, mert ezek a faágak szinte lebegve, egymásra dobálva valami tökéletes műalkotást hoznak létre.
A szerző: Borbás Ágnes
1 megjegyzés :
Rémlik, hogy valamelyik régi Ezermesterben hasonló stílusú tálcákat, asztalokat láttam, a hozzávalók egy erdei kiránduláson összeszedhetők. Némi asztalostudás persze szükséges. :)
Nagyobb léptékben is milyen jó!
Megjegyzés küldése