Amikor még az általános iskolában bekerültem a programozó csoportba, mert jó matekos voltam (természetesen amilyen gyorsan lehet ki is könyörögtem magam onnan, mert annyira nem az én világom volt), sosem gondoltam volna, hogy sok - sok barátságom és ismeretségem majd az internetnek és a számítógépek létének lesz köszönhető.
Anikóra két évvel ezelőtt valamikor karácsony előtt szimplán ráírtam, hogy mit szólna egy közös ünnepi kerti videóhoz? Erre ő vidáman és teli életkedvvel igent mondott több másik kertészhölgy társával együtt.
Közben telt az idő és kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk a kertekről. Így idén elérkezett a perc, hogy meglátogassam a kertjét, ami fantasztikus élmény volt számomra. (Itt fontos megjegyeznem, hogy kertje nem látogatható kert, hanem elsősorban a megrendelői számára egy bemutatókert, illetve a magánkertje.)
Aki a lágy ívek és a hajladozó virágágyások szerelmese, annak Anikó kertje lesz a mindene.
Hiszem azt, hogy egy kertben találunk árnyékos illetve tűző napos részeket is, és ezek látványos kivitelezése mindig izgalmas kihívás jelent az alkotónak. Ebben a kertben természetesen mindkettő szembejött velem valami elképesztő varázslat formájában.
Majd plusz egy kis tó és olyan apró részletek, amitől egy kert, KERT lesz. Szóval, maga a non-plusz ultra. Mert kiskert, de mégis minden tökéletes harmóniában illeszkedik egymáshoz.
Én azok közé tartozom, aki nem hisz a sablon módra elkészíthető kertekben és pont ez tetszett ebben a debreceni kertben is. Ugyanis Anikó valami különös és megfoghatatlan módon kísérleti telepnek tekinti ezt az édent. Azaz ami kertjében ilyen és olyan terepviszonyok között bírja a kiképzést, azzal már lehet tudni, hogy miként tervezzen. (Jó tudni, hogy rajtam kívül is vannak még kísérletezésre fogékony emberek. Bár a könyvekben és az interneten szinte minden le van írva, de amit magad megtapasztalsz a növények gondozása során, annál életszerűbb sosem lesz a tapasztalatod és a tudásod.)
És Anikó virágágyásaiban aztán van növénykínálat és növénybőség, amiből tud válogatni és alkotni kedvére. Így aztán a kert valami olyan változatosságot kínál évszakról évszakra, amit kevés kerttulajdonos tudhat magáénak.
Miközben beszélgettünk jó érzés volt arra rádöbbenni, hogy Anikó is milyen elementáris erővel érzi a tereket és a kerteket. Ez az az érzés amikor nem egy program vagy a ceruzád, hanem az ösztönös és természetes megérzéseid és az igen komoly növényismereted határozza meg, hogy hova mit szeretnél tervezni és az eredmény olyan elképesztően harmonikus lesz, mint az itt következő képeken látható kertrészlet.
Véleményem szerint ettől lesz igazán élhető egy kert.
Ha meghoztam a kedveteket, akkorgyertek velem egy sétára!
Nagyon köszönöm Anikó, hogy meglátogathattam ezt a kis édeni helyet 😍 |
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése