Már régóta érlelődik bennem egy poszt a kertünkről és a benne lakó állatokról. Semmiképpen sem szakmai cikk, hanem egy "Látom, észlelem, tapasztalom és végül mit teszek érte" poszt.
 | |
| Rozsdafarkú fiókáink az eresz alatt. Már csak pár nap és útjukra indulnak. |
Nem is olyan régen az előző kertünk egy földi paradicsomnak tűnt minden kis élőlény számára. Bárki jött hozzánk, mindig azt mondta, hogy "ahogy belép a kertkapun, olyan mintha egy teljesen más világba érkezne, ahol hihetetlen jó energiák működnek". Én nagyjából ennek tudtam be a népes cinke családot, a vissza-visszatérő rigócsaládot, a nálunk ebédelő harkályt, a pontban este 1/2 9 magasságában megjelenő sün mamát vagy papát (ők a szomszédban laktak viszont szerettek nálunk vacsorázni, vagy csak sétálgatni), de még sorolhatnám a néha-néha felbukkanó kedvenceket.
Aztán, amikor ebbe az új kertbe kerültünk, meglepődve tapasztaltuk, hogy az olyannyira vágyott reggeli madárcsicsergés, reggeli varjú károgás lett. És ez közel egy évig nem változott semmit. Majd szép lassan, ahogy a kertbe beköltöztek a növények, megjelentek az énekesmadarak is.
Ugyanis beköltözésünkor a kert nagyrészt örökzöldekből, cserjékből, néhány rózsából és nagy mennyiségű japán szellőrózsából és íriszből állt.
Ám amikor kezdtek megjelenni a évelők, az egynyáriak, a mindenféle magokat termelő növények, hirtelen látogatóink lettek. Sőt, ezek a látogatók, úgy döntöttek, hogy ide is költöznek a közelünkbe. Ebben a döntésükben sokat segített, hogy a kert folyamatosan locsolva van és így biztos vízforráshoz jutnak, akár a fű locsoláskor, akár a nagyobb cserepes növények tálcájából. Például izgalmas látvány, ahogy a nyári melegben teljesen felpezsdülnek a fűlocsoló vízpermetétől, mintha egy menő aquaparkban buliznának.
Idén tavasszal és nyáron idáig 4 helyen számoltam össze madárfészket, a fenyő tetején élő varjakén és a sok éve ideszokott galamb párosén kívül. Ami azt bizonyítja, hogy nincs lehetetlen. Ha kertet építesz, azzal együtt énekes madaraktól hangos környezetet is teremtesz. Amit jó szemlélni, annyira jó hallgatni, a legmelankólikusabb pillanataidat is mosolygóssá tudják varázsolni, mert az az energia ami belőlük árad, rád is rád ragad.
Szóval, most már sokan lakunk itt és osztozunk ezen a kerten, ami a házból nézve is hihetetlen és izgalmas látvány.
Bár tavasszal aktívabban zajlik itt az élet, ettől függetlenül, most is cseperednek fiókák az egyik eresz alatt, amelyek alig várják már, hogy a szabadba repülhessenek, mi pedig addig is naponta figyeljük cseperedésüket és az édesanyjuk lelkes, fáradhatatlan munkáját.
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése