Régóta motoszkál a fejemben egy virágcsokor.
Egy csokor, ami például az impresszionista festők képzeletében is megszületett, majd ők megfestették, én pedig tegnap este követve ezt az impressziót, valami hasonló hangulatú csokrot igyekeztem kötni.
Szerintem ilyen virágcsokor sokunk fejében motoszkál más-más színárnyalatban, mert ahogy Woody Allen kifejtette egyik filmjében szinte megszállottan vágyunk az Aranykor után. Márpedig egy ilyen, vagy egy ehhez hasonló virágcsokor lehetővé teszi számunkra az időugrást. És ki ne vágyna egy rövid sétára a nyugodt békés Aranykorban?
Persze ehhez szükséges volt, hogy kapjak egy kisebb adag vegyes színárnyalatú gerberát és pár szál rózsát ajándékba. A többi pedig már ment magától.
Például aranyvesszőt (solidago) a szomszéd nénitől kértem kölcsön, a sötét bordó dáliákat, a narancssárga körömvirágokat és a világos zöld tűzgyöngyvirágokat (heuchera) pedig a kertből szedtem. Így aztán szinte minden adott volt egy laza, vidám nyári csokor összeállításához.
Nem állítom, hogy teljes mértékben sikerült megragadnom a nyári kert impresszióját, de talán ilyen is lehet egy adott pillanatban és hangulatban...
Nem állítom, hogy teljes mértékben sikerült megragadnom a nyári kert impresszióját, de talán ilyen is lehet egy adott pillanatban és hangulatban...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése