Hát felébredtem mézeskalácsos álmomból.
Szerencsére nálunk a karácsony pihentető, csak előtte napokban rohangálok úgy, mint egy mérgezett egér. Bár szerintem ezzel a szokásommal nem vagyok egyedül.
Aztán jön a december 24. este és mindent elengedek. Ami kész lett, az tökéletes és örömteli, ami pedig elmaradt, azt meghagyom a holnapnak!
Idén az ajándékok csomagolásához hirtelen nem találtam a ragasztókat - pedig mindig van itt - ott elszórva a lakásban - ,így kerti spárgával lettek összekötözve a csomagok. Hihetetlenül csinosak lettek! Komolyan!
Sajnos a nagy rohanásban nem vittem mindenhová magammal a telefonomat, így ez a kényszer szülte kreativitás nem lett megörökítve. De ígérem jövőre lefotózom. Addig pedig rátok bízom, hogy legközelebb ragasztószalag helyett ti is kerti spárgát használjatok csomagoláshoz.
Minden évben szeretem valami különleges dekorációval feldíszíteni a karácsonyfánkat.Idén nagyon különleges újrahasznosításnak lett a részese az ünnepi fánk.
Még évekkel ezelőtt egy kedves barátnőm odaadott nekem egy nagy kupac régi kottát. Használhatatlanok voltak. Tényleg átnéztük alaposan, hogy mit lehet felhasználni zenészként, zenetanárként, majd több selejtezés után is arra a véleményre jutottunk, hogy ezekből a kottákból már csak kreatív alkotások készülhetnek.
Azt tudni kell, hogy engem mindig elborzasztottak a kotta tapéták és kottázott falak. Ilyet csak azok tesznek, akik ezt a fajta írást nem tudják olvasni. Máskülönben olyan hatást érsz el ezzel a fajta tapétával, mint amikor egy kertrajongót bedobsz egy csúcsszuper kertbe. Nem tud majd leállni!
Így csak valami apró origami jöhetett (volna) szóba, ha a papír nem ennyire öreg és törékeny!
Majd végül origami álmok ide vagy oda, maradtunk a legyezőnél. Ezt még ez az öreg kottapapír is elviselte, én pedig nem látom a kottafejeket. Csak sejtem...😉
A megfáradt barna papírokkal a régi idők hangulata viszont annál fenomenálisabban köszön vissza. Végül is, valami ilyesmi volt a cél.
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése