Egy megosztó témával kapcsolatban szeretnék most írni.Ha szereted a kutyusod és szereted a kerted, és ráadásként még kertészkedni is szeretsz, akkor sokszor érzed magadban azt a kettős érzést, hogy:"Nincs megoldás, csak a végeláthatatlan küzdelem!"
Mióta kertünk van, azóta van kutya is az életünkben. Én úgy nőttem fel, hogy világ életemben féltem a kutyáktól. Ezt az érzést nem akartuk tovább adni a gyerekeinknek, ezért ők már rögtön kutyákkal nőttek fel. Bennük semmi félelem nem volt kis koruk óta. Együtt éltek a kutyusokkal. Ha úgy gondolták (azaz én egy pillanatra levettem róluk a szememet), akkor egy tálból ettek a négylábú pajtásokkal (a kutya legnagyobb rémületére, aki ilyenkor mindig bepánikolt, hogy vetélytársa lett a kajálásban), vagy lakótársakká váltak a kutyaházban. Volt itt minden, ami nevetésként és mosolygós emlékként maradt meg.
Most már a gyerekek nagyobbak, kevesebbet nyúzzák a négylábút, ám nekünk van egy igen energiadús, fiatal németjuhászunk, aki egyedül sokszor unatkozik. Ezért néha azzal üti el az idejét, hogy kiás egy - két növényt, majd arrébb viszi és szétrágva megvizsgálja azokat. Majdnem ez történt az ősszel frissen elültetett DavidAustin rózsákkal, de sajnos nem úszta meg igen sok hatalmas Annabell hortenziám és még sorolhatnám a végtelenségig a növények listáját, amelyek megtetszettek neki.
Mégis szeretjük őt, mert figyelmes, kedves és igazából ő egy igazi kertész kutya, csak néha másképp gondolja a kert elrendezését, mint én.
Így jutottam arra az elhatározásra, hogy néhány fontosabb helyről kizárom a belépési lehetőségét.
Nem szerettem volna, csúnya fém elemeket használni ehhez.
Nem akartam ezzel elrondítani a kert struktúráját.
Nekünk és a kutyának is szabad mozgás lehetőséget szerettem volna biztosítani, miközben a növényeknek is szerettem volna szép fejlődési ívet és látványos zöld birodalmat létrehozni.
Ekkor jutottam oda valamikor tavaly nyáron, hogy láthatatlan kutyakerítésünk lesz.
Rengeteget véleményt hallgattam meg és utánaolvastam. Gyűjtöttem az infókat. Meg kellett győznöm itthon a fiúkat, hogy ezzel a kutyának nem ártunk, csak kialakítunk benne egy Pavlovi-reflexet, hogy hova mehet és hova nem. Ami azt jelenti, hogy idővel már nem is kell használnunk ezt a rendszert és a kutya magától tudni fogja a szabályokat.
Úgy néz ki, hogy kezd beválni.
Hobbikertész szemmel mi volt a döntő érv a láthatatlan kutyakerítés mellett:
- Nem szeretjük a kennelt. A kutya a család része, aki vigyáz a házra és élvezi a kertben található izgalmakat.
- Nálunk, csak két növényágyás (virágosmező, veteményeskert) van körbekerítve, a kutya azonkívül mindenhova mehet. Így nem a kutyát zártam be, hanem a növényeimet.
- Bővíthető a rendszer, ha még további kertrészeknél szükségét látom.
- A kutya gyorsan tanul!
- Van egy hangjelző zóna, ami figyelmezteti a kutyát a veszélyre, majd a következő szakaszban kisebb áramütés éri.
- Olyan alacsonyra áramérzékenységűre állíthatod a rendszert, ami tényleg nem bántja a kutyát. Ha mégis bemegy a tiltott zónába, akkor a rendszer kiold és neked kell onnan kihoznod a kutyust. Én magamon is leteszteltem 😊
- Nem szükséges, hogy folyamatosan rajta legyen. Ez ugyanolyan, mint a vele való foglalkozásod. Nálunk a kutyus éjszaka rendezi át a kertet, amikor mi nem igazán tudjuk őt nevelni, így ez egy tökéletes megoldás lett.
- Mivel a mi kutyusunk éjszaka tartja az őrjáratokat és akkor szeret átültetni ezt - azt, ezért már éjszakára is megkapta a nyakörvet. Nem mondom, hogy szerette, de úgy néz ki, hogy a veteményeskertben egyelőre nem lettek átültetve a palánták.
- Ja! A kábel sajnos nagyon vékony, ezért a virágágyásoknál érdemes gégecsőbe fűzni, mert nagyjából olyan a színe és a vastagsága van, mint a Vinca minor szára. Lazán elkapálható!
- Egyelőre azt látom, hogy nagyjából hetente 2 alkalommal ha szükség lesz erre a rendszerre és a kutyus 2 - 3 hónapon belül tudni fogja hol ne rendezze át növényeket és hol ne küzdjön meg a vakonddal.
Tömören és röviden:
Kert és kutya, tökéletesen megfér egymás mellett! Mi pedig nagyon szeretjük mindkettőt😍
Ui.:
- Kommentekből derült ki arról nem beszéltem itt a posztban, hogy a kutyusunkat naponta többször sétálni, futni és játszani visszük a társaival, így nem egy elhanyagolt kutyáról van szó. Sőt!
- Illetve az sem biztos, hogy átjött, hogy ő elsősorban éjszaka alakítja át a kertet, amikor nem tudjuk emiatt leszidni.
- Bár ezt már leírtam: Ez nem egy végeláthatatlan nevelési módszer. Belátható időn belül ismerni fogja azt a két helyet, ahol nem áshat. Ez már most látható
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél mindig frissen értesülni róluk, akkor iratkozz fel a blog oldalán vagy a Facebook oldalon a "Követés funkciónál" válaszd a "Megjelenítés elsőként" lehetőséget.
Köszönöm, ha megosztod az ismerőseiddel.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése