Miközben a fahéjas cinnabon illatozva sül a sütőben, egy nagyon kedves régi történet jutott az eszembe erről az őszi ajtódekorációról.
Az első fotó után egy visszafogottan hangulatos őszi dekorációra számítottam,
és részleteiben tényleg minden kis sarok ötletes megoldást rejteget. Ám az egész látvány engem mégis sokkolt.
Egy középiskolai barátnőmnek még az érettségi előtti évben abban a szerencsében volt része, hogy szülei támogatásával és a külföldön élő rokonainak köszönhetően 1-1,5 hónapot az USA-ban tölthetett. Hazaérkezése után sok mindenről mesélt. Nagy bánata volt például, hogy nem látott egy bankrablást és egy UFO-t sem. Mert tinédzserként úgy gondolta, hogy ez hozzátartozik az amerikai hétköznapokhoz...
Viszont mesélt sok más érdekes történetet is:
Legcikibb dolognak azt tartotta, amikor a nagymamája testvére (akinél laktak) megkérte, hogy a ház előtt álldogáló díszkacsát az időjárás szerint öltöztesse fel. Mert milyen dolog már az, hogy esik az eső, és az ő kacsájuk szalmakalapban és napernyőben virít? Ekkor Kati egy besurranó (vagyis pontosabban kisurranó) tolvaj ügyességével kifigyelte, mikor nem jár senki az utcában, és csak akkor merészkedett ki, hogy végrehajtsa a rábízott igen kínos feladatot. Azaz esőkabátra és egy pecabotra cserélte a könnyű nyári viseletet. Ismerve Katit, ez a jelenet már önmagában felér egy kalandfilmmel, miközben a kacsa, aki a kert és a család része is és folyamatos gondoskodást igényel, egy különálló, igen szép novella történetét képezhetné.
És miért jutott eszembe ez a kis szösszenet? Mert amikor egy ehhez hasonló jónak induló, de mégis túlzásba vitt dekorációt látok, akkor mindig ez a kedves kacsa jut az eszembe, akinek a története lassan már annyira az emlékeimbe vésődött, hogy egyszer lehet még veszek is magamnak egyet... ;)
 |
| Forrás |
Közben már kisült a fahéjas csiga mascarpone krémmel, ami nem csak szép, de mennyeien finom is lett. Receptet itt és itt találod. :)
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése