(2010. április 4. vasárnap)
Húsvét lévén, és mivel 2 gyermekünk többedik napja csak otthon bulizott, ezért a mai napra programot szerveztünk: elmentünk a Gödöllői kastélyba
Nagyon szeretek ide jönni, mivel viszonylag közel található, és fantasztikus hangulata van. Utólag derült ki számomra, hogy ez IBOLYA-NAPI rendezvény volt. Sajnálom, hogy nem tudtam előre, és hogy ezt nem tudatosították eléggé a látogatókkal. Bár így is jól éreztük magunkat.
Egy kis asztalkát találtam kifelé menet a kastély középső, igencsak zsúfolt folyosóján. Fantasztikusan szép fokföldi ibolyákat állítottak ki. Legszívesebben vásároltam volna belőlük. De ezek sajnos csak kiállítási darabok voltak.
Ha csak elmegyünk egy virágboltba, vagy egy kertészetbe, akkor ilyeneket nem találunk, és könnyedén megállapíthatjuk magunkban, hogy ez egy igen unalmas, és megújulásra alkalmatlan növény. A nagyinak is pont ilyen volt, és a szomszéd néninek is. Nahát most nagyot csodálkozott, aki ott járt. Csodaszép, modern és izgalmas példányok léteznek. Amiket itt kiállítottak, gondolom csak egy kis töredéke, ahhoz képest, ami egy gyűjtőnek a tulajdonában lehet.
Ilyenkor csak az a kérdés merül fel bennem, hogy egy kertészet miért nem szánja rá magát, hogy például ilyen különlegességeket áruljon. Vagy, ha van, miért nem jut el olyanokhoz is, akik nem csak e növény megszállottjai. Bár a kertészkedés lassan-lassan Magyarországon is reneszánszát éli, ezért talán akkor itthon is be tudunk szerezni egy-egy különlegesebb példányt és nem kell külföldről rendelnünk. Addig is az internet segítségével találhatunk 1-2 lelkes hobbykertészt, aki szívesen küld nekünk egy kisebb példányt, amit ismerőseinknek büszkén mutogathatunk.
A fotóim egyszerű kerti ibolyákról szólnak.
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése