Izland időjárása a miénkhez képest sokkal zordabbnak, kegyetlenebbnek és kitartást igénylőbbnek tűnt még ebben az 1-2 nyári hétben is. Olyan orkán szerű szélfúvások számítanak itt normális nyári szellőnek, ami majdnem kicsavarta a kezemből a telefont fotózás közben és olyan zuhogó esőben másztam meg egy hegyet, amikor még a szememet sem tudtam kinyitni az arcomba csapodó víz mennyiségétől és a szél erejétől.
Mégis ezt a rideg természetet az izlandiak a saját javukra tudják fordítani. Sőt, ők úgy gondolják, hogy nincsen rossz időjárás csak alkalmatlan öltözék. És ez mennyire igaz! De, véleményem szerint itt nem csak az öltözék a lényeg, hanem a hozzáállás is. És amikor ezt megérted, akkor kezdődik az igazi izlandi kalandod.
Nekem végtelenül tetszett, hogy szigetlakóként tisztában vannak azzal, hogy annyit ér a földjük, amennyire vigyáznak rájuk.
Ez pedig fontos felismerés, ha sokáig szeretne valaki ugyanazon helyen élni, termelni, családot nevelni.
Mivel nem egy átlagos turista vagyok, amikor távoli országokban nyaralok, ezért mindent tudni akarok arról az országról, és azokról az emberekről, amerre járok. Ebben az országban nem találtunk egy giga füstölgő gyárat sem. Én úgy vélem azért, mert amikor egy ország lakossága évszázadok óta abban a tudatban él, hogy csak önmagára számíthat és az év nagy részében a több hónapos sötétéggel és hideggel járó télben végzik a munkájukat, akkor az egész napos dermesztő hideg plusz a sötétség idején nem mindegy milyen körülmények között élik le ezeket a zord hónapokat.
Az ország fő bevételi forrása a halászat, ezért mindent megtesznek, hogy a szigetükre és az óceánra is vigyázzanak.
Ezt a természet szeretetet a végtelen békés emberekben találtam meg. Sokkal nyugodtabbak, kisimultabbak, mint itthon érzékelem az embereken, pedig rögtön az volt az első gondolatom, hogy nálunk Magyarországon mennyivel kegyesebb természeti körülmények között kell megállnunk a helyünket.
Ezeket látva sok kérdés felmerült bennem: Az emberi hozzáállásról, a természet fontosságáról, a természet, a növények, az állatok szeretetéről és a gondolkodásmódról.
Ezért aztán pár kérdést kiírok magamból, amit mindenki boncolgasson magában tovább, ha szeretné:
- Ha Magyarország szintén egy sziget lenne, jobban vigyáznánk földjeink, erdejeink, vizeink állapotára?
- Ha Magyarország szintén egy sziget lenne, engedélyeznénk a rovarölő és gyomírtószerek használatát a kiskertekben és gazdaságokban? Vagy találnánk más korszerűbb megoldást?
- Ha Magyarország szintén egy sziget lenne, a szemetelés és talajszennyezés komoly problémát jelentene az országban? Szemet hunynánk felettük vagy találnánk rá megoldást?
Te mit gondolsz?
Magyarországon tudnánk szigetlakóként vigyázni a természetre, a természetes növényzetre, az állatvilágra és a talajainkra?
Ha a bennem lévő érzéseket nem is tudom most nektek átadni, csatolok pár képet, ami a teljesen hétköznapi Izlandot mutatja be a kamerámon keresztül.
Talán bennetek is elindulhat ez a gondolkodás, hogy “biztos jól van ez így, ahogy itthon bánunk a környezetünkkel?”
Mert változtatni bármikor lehet még kicsiben is.
Persze kérdés vagyunk-e elég bátrak megtenni az első lépéseket ahhoz, hogy a mi kis szigetünkön ne csak mi emberek, hanem a madarak, növények, állatok is kiegyensúlyozott harmóniában éljenek?
TŰZ és JÉG
SIVATAGI KOPÁRSÁG és TERMŐ TÁJAK
CSENDES TÜRKÍZEK és DÜBÖRGŐ SZIVÁRVÁNYOK
FORRÓ és HIDEG
Egyik szálláshelyünk egy farmon, 4km-re a településtől volt. Ez itt teljesen normális szomszédi távolságnak tűnt.
Végül ennek a képnek viccesen azt a címet adnám:
"Izlandi szél és a szelfi"
Ez lett a legjobb fotóm itt a templom előtt a csillagfürtökkel körbeölelve😂
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése