Alan Titchmars az az ember, aki a hobbikertészeknek is művészi szintre emelte a kötelező kertészeti tevékenységek sorát. Már a mosolya is tudatta a világgal, hogy földet túrni, ültetni és metszeni bizony jó dolog, és természetesen ettől kerek a világ.
Bár napi/heti szinten van jelen a brit médiában (újság és tévés, rádiós műsorok), mégis a sorozata (magyarul: Kertész leszek) elkészülte után hagyott egy kis szabad teret önmagának és családjának, amikoris elköltöztek, és egy csodás új kertet alkotott két segítőjével távol a kameráktól.
Az elmúlt évtizedekben a nyilvánosságtól olyannyira óvott kis birodalmát (leginkább felesége és lányai kérésére) most egy könyvben tárja a nagyon is kíváncsi rajongók szeme elé, amivel úgy gondolom, hogy ismét nem okoz csalódást senkinek.
Saját bevallása szerint ő inkább kertész, mint kert designer. Ami - a képeket elnézve - csodás kert megalkotására ösztönözte. Megpróbált egyensúlyt teremteni a klasszikus, szabályos vonalvezetésű és a természetes kertrészek között és reméli, hogy ez inkább elegáns, mintsem hatásvadász benyomást kelt a látogatóiban.
A ház déli oldalán húzódik egy 25 méter hosszú igen napos terasz, amelyet napimádókkal ültetett tele: macskamenta, levendula, zsálya, lobélia, írisz, kanálajak és sok - sok hagymás virág. A ház másik oldalán régi éveket idéző műalkotás másolata található egy medence közepén. Ennek a szobornak az eredetijét (Andrea del Verrocchio: A fiú és a delfin) a Kew Garden-ben találjuk, ahol - elmondása szerint - 5 boldog évig dolgozott. Emlékek kötik ennek a kertnek minden jól átgondolt és kialakított szegletéhez.
Pár évvel ezelőtti bővítés eredménye lett a margaréta mező, amely virágok cseresznye-, alma- és körtefák árnyékában nőnek látszólagos rendezettlenségben.
Ez a kert ténylegesen az ő Titkos Kertje, ahová elmenekülhet. Igaz, a sokak által elképzelt Titkos Kerttel ellentétben, ő ilyenkor a valóságba menekül. Ahol a tavasz minden évben újrakezdi az évet, ahol a nyár félbeszakítja a virágáradatot, ahol az ősz száműzi a hibáinkat és sikereinket és ahol a tél új tervek megvalósítására késztet.
Az elmúlt évtizedekben a nyilvánosságtól olyannyira óvott kis birodalmát (leginkább felesége és lányai kérésére) most egy könyvben tárja a nagyon is kíváncsi rajongók szeme elé, amivel úgy gondolom, hogy ismét nem okoz csalódást senkinek.
Saját bevallása szerint ő inkább kertész, mint kert designer. Ami - a képeket elnézve - csodás kert megalkotására ösztönözte. Megpróbált egyensúlyt teremteni a klasszikus, szabályos vonalvezetésű és a természetes kertrészek között és reméli, hogy ez inkább elegáns, mintsem hatásvadász benyomást kelt a látogatóiban.
A ház déli oldalán húzódik egy 25 méter hosszú igen napos terasz, amelyet napimádókkal ültetett tele: macskamenta, levendula, zsálya, lobélia, írisz, kanálajak és sok - sok hagymás virág. A ház másik oldalán régi éveket idéző műalkotás másolata található egy medence közepén. Ennek a szobornak az eredetijét (Andrea del Verrocchio: A fiú és a delfin) a Kew Garden-ben találjuk, ahol - elmondása szerint - 5 boldog évig dolgozott. Emlékek kötik ennek a kertnek minden jól átgondolt és kialakított szegletéhez.
Pár évvel ezelőtti bővítés eredménye lett a margaréta mező, amely virágok cseresznye-, alma- és körtefák árnyékában nőnek látszólagos rendezettlenségben.
Ez a kert ténylegesen az ő Titkos Kertje, ahová elmenekülhet. Igaz, a sokak által elképzelt Titkos Kerttel ellentétben, ő ilyenkor a valóságba menekül. Ahol a tavasz minden évben újrakezdi az évet, ahol a nyár félbeszakítja a virágáradatot, ahol az ősz száműzi a hibáinkat és sikereinket és ahol a tél új tervek megvalósítására késztet.
Íme, egy kis ízelitő a könyvből és a kertből!
 |
| Képek forrása |
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése