Ha választanom kellene egy több kötetes regény vagy egy izgalmasnak tűnő verseskötet között, akkor kapásból az utóbbit választanám. Nem azért, mert két gyerek mellett egy regény elolvasása csak az alvás kárára mehet, míg a verseskötetnél ez nem jelent problémát, hanem mert mindig is a versek vonzottak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szoktam regényeket olvasni, hanem inkább az átlagnál nagyobb lelkesedéssel rajongok a versekért. Ezért aztán, amikor megláttam a Hampton Court- i Virágkiállítás kertépítő versenyének egyik kategóriáját, nagyot dobbant a szívem. Végre!!!
"Angol költők kertje" kategóriájában ne átlagos zöld tereket képzeljünk el magunknak. Ezek a kertek mesélnek és elvarázsolnak minket egy teljesen más fajta világba. Ha tehetitek, keressétek meg a hozzájuk tartozó verseket és úgy nézegessétek a képeket.
John Keats: A tenger (On the Sea)
Mint a viharos tenger, olyan kusza a növények elrendezése is.
Rudyard Kipling: Édes fiam, Jack (My boy, Jack)
Ezt a verset az I. Világháborúban eltűnt fiához írta. A szélben hajladozó fűszálak, a magasban röpködő madarak mind - mind egy nyugodt tengerparti kertet sugallnak, ami szinte hátteret biztosít a versnek.
Lewis Carroll: Gruffacsór (Jabberwocky)
Ezt a parkot kis gyerekek számára terápiás céllal hozták létre. A vers végkifejletét látjuk, amikor is a főhős eleinte rémisztőnek találja félelmeit, de leküzdve a belső akadályokat sikerül eljutnia az önkifejezéshez és itt a kertben sikerül megszólaltatni a hangszereket.
Lord Byron: Love's last adieu (A szerelem utolsó búcsúja)
A virágoktól túlcsordult pergola egy látványosan elhelyezett kaspót árnyékol petúniával és kutyatejjel, ami a költő utolsó szerelmét jelképezi itt a kertben.
Percy Bysshe Shelley: Mont Blanc
Ebben a kertben Shelley elképzelése szerint alakították ki a hegyet: Hatalmas sziklák, vízesés és barlang.
William Wordsworth: Rural Architecture (Falusi építészet)
Ez egy tipikus hegyvidék, sziklákkal és szeles sarkokkal. A vers három fiúról szól, akik felmásznak a csúcsára.
Neked melyik volt a kedvenced?
"Angol költők kertje" kategóriájában ne átlagos zöld tereket képzeljünk el magunknak. Ezek a kertek mesélnek és elvarázsolnak minket egy teljesen más fajta világba. Ha tehetitek, keressétek meg a hozzájuk tartozó verseket és úgy nézegessétek a képeket.
John Keats: A tenger (On the Sea)
Mint a viharos tenger, olyan kusza a növények elrendezése is.
Rudyard Kipling: Édes fiam, Jack (My boy, Jack)
Ezt a verset az I. Világháborúban eltűnt fiához írta. A szélben hajladozó fűszálak, a magasban röpködő madarak mind - mind egy nyugodt tengerparti kertet sugallnak, ami szinte hátteret biztosít a versnek.
Lewis Carroll: Gruffacsór (Jabberwocky)
Ezt a parkot kis gyerekek számára terápiás céllal hozták létre. A vers végkifejletét látjuk, amikor is a főhős eleinte rémisztőnek találja félelmeit, de leküzdve a belső akadályokat sikerül eljutnia az önkifejezéshez és itt a kertben sikerül megszólaltatni a hangszereket.
Lord Byron: Love's last adieu (A szerelem utolsó búcsúja)
A virágoktól túlcsordult pergola egy látványosan elhelyezett kaspót árnyékol petúniával és kutyatejjel, ami a költő utolsó szerelmét jelképezi itt a kertben.
Percy Bysshe Shelley: Mont Blanc
Ebben a kertben Shelley elképzelése szerint alakították ki a hegyet: Hatalmas sziklák, vízesés és barlang.
William Wordsworth: Rural Architecture (Falusi építészet)
Ez egy tipikus hegyvidék, sziklákkal és szeles sarkokkal. A vers három fiúról szól, akik felmásznak a csúcsára.
Neked melyik volt a kedvenced?
A szerző: Borbás Ágnes
2 megjegyzés :
Csodálatosak. Nekem eddig a kert a versekkel a perzsáknál kapcsolódott össze. Úgy emlékszem, hogy nekik van a legtöbb kertről szóló versük.
De ezek az angol verskertek most nagyon megérintettek, a tengerpartiak a kedvenceim. Hmm... Poe: Annabel Lee?
Nagyon szép ez a vers. Köszönöm :)
Megjegyzés küldése