Az egyik kedvenc parkom Budapesten ilyen volt kilenc évvel ezelőtt. Vannak hasonlóan szép parkok máshol is, de ez a pici dunai öböl fantasztikus hangulatot varázsol az egész park köré.
Nem hiába gondolják úgy évezredek óta a japánok, hogy a víz látványa életet visz a kertbe. Hát még, ha az a vízfelület egy ilyen szépen rendbe hozott öböl.
Múlt hétvégén jártunk itt, de sajnos gép nélkül, ezért most elővettem a régi képeket. Ugyanis akkor ettől a szebbnél szebb és változatosabbnál változatosabb növény rengetegtől teljesen bezsongtam.
Mivel víz mellett van, ezért nagy mennyiségben találunk itt nem csak átlagos parki évelőket és cserjéket, hanem fűféléket is, amiknek ősz lévén, a susogó levelein kívül a virágait is megcsodálhatjuk.
A stégszerű fasétányra vastag hajóköteleket rögzítettek korlát gyanánt, amitől olyan érzetünk támad, hogy ha emelkedne a vízszint, akkor talán tényleg a Duna hullámai verdesnék a stéget tartó oszlopokat, és mint egy hajókötélbe kapaszkodva tehetnénk meg sétánkat. Ám nem gondolom, hogy gyerekes szülőként ez a legbiztonságosabb korlát, de nagyon hangulatos, és ha valaki kételkedne a sétány biztonságában, akkor van lehetősége egy másikat használni.
Padokat vagy bármilyen ülésre alkalmas felületet 20-30 méterenként találunk, és a fű olyan sűrű és puha, hogy meleg napokon kényelmes piknikezésre is alkalmas (Hmm, nem is olyan rossz ötlet). De igazából én, úgy ahogy van, átpakolnám a kertembe a gyepet, és amikor csak tehetném, azon heverésznék. (Na jó, ez egy kicsit túlzás. Képtelen vagyok a kertben akár üldögélni is, nemhogy heverészni.)
A növények közül sok kedvencemmel találkoztam: zsálya, levendula, gólyaorr, tűzeső, babér, kékszakáll, csenkesz, cipruska és még olyan, de olyan sok fajta növény, hogy annak a felsorolása egy egész bejegyzést kitenne. De ami rögtön szembeötlik, az a már fent is említett fűfélék széles választéka volt.
A következő látogatásnál biztosan több időt fogok itt eltölteni, és a változatos növény parádéról több képet készítek. Most inkább csak kerti hangulatokat örökítettem meg.
Nem hiába gondolják úgy évezredek óta a japánok, hogy a víz látványa életet visz a kertbe. Hát még, ha az a vízfelület egy ilyen szépen rendbe hozott öböl.
Múlt hétvégén jártunk itt, de sajnos gép nélkül, ezért most elővettem a régi képeket. Ugyanis akkor ettől a szebbnél szebb és változatosabbnál változatosabb növény rengetegtől teljesen bezsongtam.
Mivel víz mellett van, ezért nagy mennyiségben találunk itt nem csak átlagos parki évelőket és cserjéket, hanem fűféléket is, amiknek ősz lévén, a susogó levelein kívül a virágait is megcsodálhatjuk.
A stégszerű fasétányra vastag hajóköteleket rögzítettek korlát gyanánt, amitől olyan érzetünk támad, hogy ha emelkedne a vízszint, akkor talán tényleg a Duna hullámai verdesnék a stéget tartó oszlopokat, és mint egy hajókötélbe kapaszkodva tehetnénk meg sétánkat. Ám nem gondolom, hogy gyerekes szülőként ez a legbiztonságosabb korlát, de nagyon hangulatos, és ha valaki kételkedne a sétány biztonságában, akkor van lehetősége egy másikat használni.
Padokat vagy bármilyen ülésre alkalmas felületet 20-30 méterenként találunk, és a fű olyan sűrű és puha, hogy meleg napokon kényelmes piknikezésre is alkalmas (Hmm, nem is olyan rossz ötlet). De igazából én, úgy ahogy van, átpakolnám a kertembe a gyepet, és amikor csak tehetném, azon heverésznék. (Na jó, ez egy kicsit túlzás. Képtelen vagyok a kertben akár üldögélni is, nemhogy heverészni.)
A növények közül sok kedvencemmel találkoztam: zsálya, levendula, gólyaorr, tűzeső, babér, kékszakáll, csenkesz, cipruska és még olyan, de olyan sok fajta növény, hogy annak a felsorolása egy egész bejegyzést kitenne. De ami rögtön szembeötlik, az a már fent is említett fűfélék széles választéka volt.
A következő látogatásnál biztosan több időt fogok itt eltölteni, és a változatos növény parádéról több képet készítek. Most inkább csak kerti hangulatokat örökítettem meg.
Szerintem, amikor csak lehet érdemes kilátogatni a Lágymányosi híd budai hídfőjéhez, akár kocsival, akár busszal, mert olyan ez a kis darab földterület, mint egy modern dizájnnal felturbózott paradicsomi kert.
A szerző: Borbás Ágnes
2 megjegyzés :
A Kopaszi gát tényleg egy mini-paradicsom a város közepén. Gyermekkoromban is jó volt ide kimenni, de persze az akkori állapotokat össze sem lehet hasonlítani a maiakkal. Akkor csak azok ismerték, akik a környéken laktak vagy kenuval,kajakkal megálltak itt. Vagy akik "jóféle" pacalpörköltre vágytak, igazi szocreál környezetben..... én a magam részéről ez utóbbit mindig kihagytam.
De az újjávarázsolt Kopaszi gát egészen más, mindenkinek érdemes elátogatni ide. Jó, hogy ez a hely bekerült a város vérkeringésébe.
BI
Ezek szerint ti is sokszor látogattok ki.
A szocreál változatot nem láttam,
de el tudom képzelni, a ma még sokhelyütt ilyen
hangulatban "pompázó" parkok alapján. Sajnos.
Megjegyzés küldése