Rögtön neki is álltam a metszésnek, amit idáig nem mertem, mivel féltem, hogy pár nap múlva megint jön a fagy és akkor, a friss vágásoknál elfagyhatnak a növények. Szerencsére nekem nincs sok metszési feladatom. Azaz nem rendelkezem annyi gyümölcsfával, vagy szőlővel, mint a szüleim, akik ilyenkor több napot reggeltől késő délutánig csak ezzel töltenek. Szóval, nekem ilyenkor csak annyi feladatom van, hogy a metszést épp meg ne unjam, hanem a tavaszra készülve örömmel végezzem. Szerintem, ez az igazi kertészkedés, amikor pont annyit végzel el egy feladatból, amit még élvezettel teszel.
Neki is estem a nyári virágzóknak. Pl.: nyári orgona, kékszakáll, abélia, kerti hibiszkusz, rózsa, sudárzsálya…) A tavasziaknak majd csak virágzás után.
Mivel én mindig meghagyom ősszel az elszáradt virágokat (ennek több oka is van, így a kutyánk nem tekinti szabad terepnek a virágágyásokat a téli időszakban sem, és a madaraknak is jut valami finomság.), ezért azok levágása még hátra van.
Terveztem egy új virágágyást. Az évelőknek hála, mindig van itt-ott felesleges növényem, amit hol a barátaim, a családom, vagy a szomszédaim kapnak. Most a felesleg egy új árnyékos virágágyásba megy. Remélem szép zöld lesz az a kopár sarok. Már alig várom azt a pillanatot, amikor azon fogok keseregni, hogy vajon hova is ültessem ezt az újonnan szerzett szépséges növényt. De valószínű, hogy ilyen sohasem fog előfordulni, mert ha kell, akkor az egész kertet beültetem szebbnél szebb növényekkel.
Én már csak ilyen vagyok, sok megszállott hobbikertésszel együtt.
A szerző: Borbás Ágnes
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése